Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: A kiskunsági Ördög-árok
A kiskunsági Ordög-árok 69 ásták. A töltést 7-10 m széles alapra kb. 2,5-3,5 m magasra emelték. Egy folyóméterhez 8 m3 földet kellett kitermelni. Az egész rendszer kialakítása hozzávetőlegesen 10-15 millió m3 föld megmozgatását követelte meg. A hozzávetőleges számítások szerint 10 millió m3 földet évi 120 munkanap alatt 83000 ember 1 év alatt termelhette ki (PATAY 1969/b. 411., GARAM-PATAY-SOPRONI 1983. 15.). A földművek építési idejét sikerült hozzávetőlegesen tisztázni. A sáncárok építése, történeti és régészeti kutatások alapján, a Kr. u. 3-4. században történhetett. (SOPRONI 1969. 43.). Történeti forrásokból tudjuk, hogy Kr. u. 271-ben a rómaiak kiürítették Dacia provinciát. Ezelőtt értelmetlen lett volna, római irányítással, a Csörsz-árkot megépíteni. Az építési időnek 271 után és a 378-as hadrianapolisi csata előtt kellett történnie. Soproni Sándor szerint e sáncok a Kr. u. 4. század első harmadában, a 322. évi nagy germán támadás utáni években épültek. A 322-es nagy szarmata háborút követő békekötés a rómaiak szövetségesévé emelte a szarmatákat. Ez terem-tette meg a feltételét a sánc építésének (SOPRONI 1969. 45-48., GARAM-PATAY-SOPRONI 1983. 58-59.). Más vélemények szerint inkább a 3. század végén készült a földmű. Diocletianus császárnak a szarmaták feletti 294. évi győzelme után Duna bal parti erődök, kikötők, római táborok jöttek létre. Ez közvetlen összeköttetést jelentett a szarmatákkal. így a Csörsz-árok lett volna a megváltozott szövetség jele (MÓCSY 1975, BÓNA 1987. 245- 246.). A 4. század második felétől azonban a sáncrendszer nem tudott ellenállni a barbár népek behatolásainak. Ezen időszakot a sáncok belső oldalán talált éremkincsek jelzik. Belső sáncok A hosszanti sáncok mellett léteztek ún. belső sáncok is. E szakaszok rendszere azonban nagyobb részben még tisztázatlan. Általában egymással össze nem függő, rendszerbe nem is illeszthető, bizonytalan rendeltetésű és korú földművekről van szó. Ismeretes egy Tolna megyei szakasz, amely Kakasd-Bonyhád (Tabód)-Kisdorog- Tevel-Mucsi-Hőgyész (Hertelendpuszta)-Dúzs nyomvonalon halad. További árkok helyezkednek el Tolna-Somogy-Vas megyéken keresztül, valamint Dél-Szlovákiában és Erdélyben.2 Az Al-Dunától északra találhatók bácskai ún. „Római sáncok”, más néven a „Nagy és Kis Római Sánc”. Az alacsonyabb „Nagy Római Sánc” Apatin és Óbecse között helyezkedik el. Apatintól halad DK, majd К felé, a „Kis Római Sánc”-tól É-ra fordul Óbecséig. Közben kétszer is metszi az Újvidék és Tiszaföldvár közötti, a Duna-Tisza- zugát védő „Kis Római Sánc”-ot (DUDÁS 1885. 5-13., BALÁS 1961. 319-, VELENRAJTER 1961. 51-). E sáncok eredetéről már több vélemény elhangzott. A viták többnyire a sánc római vagy nem római/barbár eredete mellett folytak. Ferdinand Marsigli, Schönwiesner István római eredetűnek tekintette a nagyobbik sáncot. Rohonyi Gyula szerint minkét sánc római eredetű volt. Szerinte a kisebbik hadászati 2 MNM Rég. Ad.: 11989.
