Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: A kiskunsági Ördög-árok
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 67 * A kiskunsági Ördög-árok Gallina Zsolt Csörsz-árok Az ún. Csörsz-árok már régóta ismert jelenség, és legalább olyan régóta izgatja az emberek fantáziáját. A magyar történelemben ismert első említése IV. Béla 1267. évi, a záztyi apátság alapítólevelét megerősítő oklevelében történt, ahol a sáncrendszer egy szakasza szerepelt (BALÁS 1961. 331.). Székel István az 1559-ben kiadott „ Chronica ez világnak jeles dolgairól” c. könyvében említette az árkot, de cáfolta is széles körben elterjedt és ma is ismert Csörsz mondát (SOPRONI 1969. 43.). Ennek lényege a következő: a régen élt Csörsz király ásatta csatornának az árkot a Duna és a Tisza között, mert menyasszonyát csak akkor kaphatta meg az apjától, ha hajón szállítja haza. A hatalmas és esztelen munka közben azonban villámcsapás áldozata lett a király, s így az árok építése félbemaradt. A népi emlékezet mindenesetre megsejtette a hatalmas földmunkát és annak történelmi sikertelenségét is. Más mondák szerint az árok az ördög munkája volt. Egyes vélemények szerint a Csörsz név is a szláv cort=ördög szóra vezethető vissza (PATAY 1969/b. 409.). A nagyszabású védelmi müvet a nép a Duna-Tisza közén „Csörsz árka”, „Kis árok”, a Tiszántúlon „Ördög árka” néven nevezte. Az Alföld románok lakta vidékén „Trajánárok”, a Bánátban pedig „Római sánc” a nevük. A védelmi mű első szakértő megfigyelését Ferdinand Marsigli osztrák hadmérnöknek köszönhetjük. A Danubius Pannonico Mysicus c. könyvében úgy említette az ekkor még sokkal jobban látható sáncárkot, mint „Via, iarca, fossa et aggere constructa” („árkolással és töltéssel körülvett út”). A fenti könyvben szereplő Theatrum antiquitatum romanorum in Hungária c. térképen a váci Duna-könyöktől az Al-Dunáig futó teljes alföldi szakaszt jelölte. A későbbi térképek (Mikovlinyi Sámuel, II. József katonai felmérései, Bedekovich Lőrinc, Örkényi Ferenczy István stb.) is rendre jelölték a sáncokat több-kevesebb pontossággal (PATAY 1969/b. 409.). Az árok rendeltetésére számos elméleti magyarázat született a 18-20. században. Némelyek a Pannóniát Daciával összekötő római útnak vélték azokat. Römer Flóris, praktikus okokat keresve, az Alföld lecsapolására szolgáló egykori csatornának tekintette a földműveket. Mások szerint a dákok ellen emelték a sáncokat vagy a Morva Birodalom határát képezték. Sokszor tartották az avarok művének egy 9. századi sankt galleni szerzetes nyomán, aki szerint az avarok 9 védkörrel (ring) vették magukat körbe (DUDÁS 1885. 5-13., SOPRONI 1969, PATAY 1969/b. 409.). Az ún. hosszanti sáncok irányát és rendszerét már tisztázta a kutatás. A lényegében összefüggő sáncrendszer a Duna-kanyar vidékéről kiindulva az egész Alföldet körülfogva érte el az Al-Dunát. A sáncrendszer a Duna-kanyartól a Tiszáig általában 3 (ritkán 4) párhuzamos földműből állt. A Felső Tiszától az Al-Dunáig 2-4 sáncárok
