Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Wicker Erika: A csólyospálosi avar kori üveg ivókürt
62 Wicker Erika A mintegy 1300 éves kiskörei és csólyospálosi üveg ivókürt alakja tökéletesen őrzi a szarvból készült ivótülkök formáját. Csúcsos végük azonban némiképp emlékeztet a tartóba állított ókori amforák hegyben végződő fenekére is. Feltehetően az üveg ivókürtöknek is volt valamiféle tartóalkalmatossága, hiszen - ha lett is volna szíj átfűzésére való lyuk a peremükön, - e törékeny tárgyakat nem lehetett övön viselve hordani. Megválaszolatlan - és egyelőre nem is megválaszolható - kérdés, hogy hogyan került a három Kárpát-medencei üveg ivókürt készítési helyéről az egykori avar birodalomba, későbbi tulajdonosaikhoz. Bizonyára kereskedők hozták magukkal, s a hosszú, nem éppen komfortos szállítást viszonylag kevés példány vészelhette át sértetlenül. Ha ritka kincs volt - márpedig az volt -, további kérdés, hogy miért került nem különösebben gazdag avar családok birtokába. S ha már tulajdonukba került, miért tették az akkor még ép példányokat éppen annak a halottnak sírjába. A hiteles feltárások alapján ugyanis bizonyos, hogy ezek az üvegedények épen kerültek a sírba. Mind a kiskörei, mind a csólyospálosi példány alsó, keskenyedő vége ép volt akkor, amikor a régész rátalált. Felső részük a koporsó összeroskadásakor tört össze, de a környező földdel együtt összegyűjtött darabokból és szilánkokból szinte tökéletesen és hiánytalanul restaurálni lehetett őket. Az üvegtárgyak restaurálása különleges szakmai tudást igényel. Ezért még ugyanabban az évben felkerestem az ország egyik leghíresebb üvegrestaurátorát, a szekszárdi múzeum munkatársát, Nacsa Mihályt, aki elvállalta a munkát. Amikor a halasi múzeumban kibontotta a dobozt, amelyben az ivókürt kisebb-nagyobb darabjai voltak, néhány percig szótlanul nézte, majd csak ennyit mondott: Ezért érdemes volt személyesen eljönni. Megcsinálom. A kész munkán csak közelről lehet észrevenni a ragasztások helyét. S csak közelről látszik az is, hogy a vékony üveg milyen apró szilánkjait sikerült összeilleszteni. Összesen csupán 2 cm2-nyi darabon kellett kiegészíteni a hiányt, ezt a restaurátor sárgásabb zöld színű anyaggal jelezte. Az ép ivókürt külső hossza (peremtől a vége gombjáig a nagyobb ív) 25,5 cm, belső hossza (a peremtől a vége gombjáig a kisebb ív) 20,5 cm, a szájátmérő 7,5 cm. A restaurátor mesterségbeli tudásának köszönhetően a csólyospálosi avar ivókürt ma szinte ugyanolyan, mint amilyennek 1300 évvel ezelőtti tulajdonosa láthatta. (7. kép) Nacsa Mihálynak azonban ma már sajnos nem tudok személyesen köszönetét mondani. A csólyospálosi üveg ivókürtöt (Thorma János Múzeum 85.1.214.) restaurálás után már láthatta a halasi közönség. Bemutattuk a Két hónap műtárgya című egykori sorozatunkban, s rövid ismertető is megjelent róla a Halasi Műsorban. Híre azonban túlnőtt nemcsak a város, de az ország határain is. Része volt annak a nagy avar kiállításnak, amit Moszkvától Párizsig több nagyvárosban bemutattak, fotója megjelent a kiállítás külföldi katalógusaiban. Most arra készül, hogy a Duna-Tisza közi híres avar leletekkel — köztük a csólyospálosi temetőből előkerült arany- és aranyozott tárgyakkal — együtt egy keszthelyi kiállításon képviselje Bács-Kiskun megyét.
