Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Koszta Sándor: Vasarely Kecelen
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Muzeum 125. évfordulójára 481 * Vasarely Kecelen Koszta Sándor 1908. április 9-én, Vásárhelyi Győzőként született Pécsett.1 „Szülővárosomat kisgyerek koromban hagytam el. Emlékeimben megmaradt a Tettye, ez a szimmetrikus hegy a völgy felett. Pontosan őrzöm a szülői ház - a mostani múzeum - udvarának és ívelt kapujának emlékét. „Emlékszem még a négy tornyú katedrálisra, amelyet mindig nagyon megcsodáltam” írja visszaemlékezéseiben. Pécsről szüleivel Trencsénbe, majd Pöstyénbe, 1919-ben pedig Budapestre költöznek. Reálgimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, érettségi után hivatali állást vállalt. Munkája mellett gyógyszerészeti termékeket bemutató pannókat festett, plakátokat tervezett. Majd két éven át az orvosi egyetem esti tanfolyamait látogatta. 1928-ban beiratkozott Bortnyik Sándor reklámgrafikai iskolájába. Itt a „Magyar Bauhaus” ban, a korszak legfrissebb és leghaladóbb művészeti eszméivel ismerkedett meg. A Bauhaus mesterei és tanítványai arra törekedtek, hogy megszüntessék az elit művészetét, a művészet mesterség szemléletét hirdették, amelynek értelmében a tárgyak művészi megformálása és a nagymüvészet között nincs különbség. Ez a szellem volt a reklámgrafikusként Párizsba érkezett Vásárhelyi űtrava- lója. Tizenöt éven át dolgozott reklámgrafikusként, tervezőként. 1944-ben mutatkozott be a párizsi Denise Rene galériában önálló kiállítással. 1947 óta arattak mind nagyobb sikereket képei, az egyértelműen nonfiguratív kompozíciói. Az ötvenes évek közepétől került munkássága a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Optikai kinetizmusnak ismeri a világ azt a káprázatos törekvést, amelynek Vasarely nemcsak megteremtője, hanem máig legkitűnőbb alkotója is. Már az ötvenes évtized végén nemzetközi iskolát teremtett, a technikailag tökéletes, invencióban utánozhatatlan, kristálytisztán szerkesztett és mégis érzelmeket rabul ejtő kompozíciókkal. A modem sokszorosító technikák felhasználásával, munkásságát a nagyközönségnek szánja és a közösségi, monumentális műfajok lehetőségei révén is megtalálja a közvetlen utat a tíz- és százezrekhez. A művészetért, szépségért aggódó művész sajátos látásmódjával, az op-arttal ajándékozta meg a világot: e színes, geometrikus kompozícióival. Vasarely alkotásait sokan a modern valóság képi átírásaként, a hatvanas-hetvenes évek technikai robbanással járó jóléti ideálok kiteljesedésének vizuális kifejezőjeként értelmezik. Tudatosan háttérbe szorította a művészi alkotás egyéni jellegét: alapvetőnek tartotta a komponálási elvek következetes végigvezetését. Geometrikus alapelemek, színes négyszögek, körök, háromszögek rendszerbe rendezése révén, vizuális alakzatokat, térbe forduló síkkompozíciókat, optikai variációkat dolgozott ki. Vasarely írja: „...ha a magyar népművészet szín- és formagazdagságát nem örököltem volna (nagyszülei Háromszékiek voltak) valószínűleg, sohasem születik meg 1 Jean-Luis Ferner: Négyszemközt Vasarelyvel. Bp., 1969; Gaston Diehl: Vasarely. Bp., 1976; Vasarely: Gea. Bp., 1982; Vasarely: Színes város. Bp., 1983; Hárs Éva: Vasarely. Bp., 1983
