Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Murádin Jenő: Papp Lajos grafikusművész (1886–1963)
464 Murádin Jenő került.17 Papp Lajos 1963. május 22-én hunyt el, Kolozsváron. A Házsongárdi temetőben nyugszik. A művész hagyatékának számbavétele, néhány kritikai írás és kortársak emlékezete segít megítélni e rendhagyóan alakult pálya valós alkotói értékeit. Olyan korban jelentkezett műveivel és telepedett le az akkori Magyarországtól leszakadó Erdélyben, amikor a grafikai művészetek emancipációja e régióban a kezdeti lépéseknél tartott. A festészet elsődlegességét hirdető nagybányai kolóniára Ferenczy Valér 1914-ben hozta az első rézkarcnyomó gépet. Pár évvel azután müncheni műterméből Papp Lajos költözteti haza nyomóprését és Nagy Imre állítja munkába az övét. A síknyomásos litográfia, a magasnyomású fametszés nagy hagyományaival szemben, a mélynyomású grafikai műfajok elterjedéséhez, e technikai eszközökre feltétlen szükség volt. És akkor hátra volt még az a lépés, amely az illusztrációtól az önálló és kiállításokon helyet kérő sokszorosított grafikai művek értékeinek elismertetéséhez vezetett. A Németországból Kolozsvárra telepedett Papp Lajos kétségkívül a legképzettebb grafikus volt az akkori pályatársak között. Csak művészi ambícióinak háttérbe szorulása hangsúlytalanította el ezt a tényt és tette kevésbé érdekessé. Közvetlenül hazatérte után, 1919-ben még „a Kolozsváron legkevésbé ismert, de kvalitásaira a legelsők közé számító” művészként üdvözlik hazatértét18. Ezt az elismerést erősíti meg azután az 1922-es kiállítás grafikai és festészeti anyaga. Hogy ezután megtorpant, visszavonult, annak egyik kikövetkeztethető oka lehetett, hogy az akkori, ottani „ezoterikus” művészeti szellemtől még idegenek voltak ezek a technikai dolgok. A pályatársak közül kevesen ismerték föl a grafika nagykorúsodásának jelenségét, s az alkalmazott grafikát még kevésbé értékelték. A vonalnak az a feltétlen tisztelete, melyet ő egész habitusában képviselt nem lehetett népszerű az impresszionizmus utórezgéseire még nagyon érzékeny kelet-európai művészetben. Ez az attitűd inkább mesterségnek, iparművészeinek, betűírásnak nézte a sokszorosító grafikára összpontosító törekvéseket, később a művész maga is - akarva-akaratlan - nyomatékosította a vele szembeni előítéleteket, amikor egyre inkább az alkalmazott grafika felé fordult. Megbízatásai (plakátok, reklámok, aprónyomtatványok) jelentős jövedelemhez juttatták. Házat vett Kolozsvár kertvárosi negyedében.19 A művész közgyűjteménybe került hagyatéka és föllelt művei csak a részből az egészre következtetően elegendők a kritikai megmérettetésre. Az bizonyosnak látszik, hogy a leginkább eredetit a grafikában és nem a festészetben nyújtotta. Mindenekelőtt grafikus volt, a sokszorosító technikák következetes és kísérletező kedvű művelője. Már fölsorolt kitüntetéseit is ezekért kapta. Visszatérve egy mondat erejéig a Harkányi-díjra, egy budapesti lap, Az Újság megjegyzése kívánkozik ide: „Harkányi Frigyes báró belső titkos tanácsosnak a Műcsarnokban először kiállító művészek számára alapított négyszázötven koronás díját a rengeteg pályázó közül (kiemelés tőlem - M.J.), Papp Lajos grafikusművész nyerte el.”20 A magyar művészettörténészek közül Lyka Károly írt róla szócikket a német Thieme-Becker lexikonba, nem feledve a művész ígéretes 17 Kovács Zoltán szóbeli közlése, 1998. nov. 3. 18 Erdélyi piktorok, szobrászok tárlata. Keleti Újság, 1919. máj. 24. 19 Engel Károly megjegyzése, szóbeli közlése (1999. febr. 17.) 20 A tavaszi tárlat díjainak nyertesei. Az Újság, 1913. ápr. 16.
