Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Nagy Kálmán szobrász élete (1872–1902)
Nagy Kálmán szobrász élete (1872-1902) 453 kikötötte, hogy a szobor carrarai márványból készüljön és életnagyságú, mintegy 60 cm magas legyen, talpazata pedig „fehér, szürke, vagy vörös magyarországi márványból készítessék.” Az elkészítés időpontjául 1900. április 30-át jelölték meg. A szobrász azonban az első márványtömb anyaghibája miatt új szobrot kényszerült faragni, a már majdnem kész mű helyett. így végül az ötlet felvetése után mintegy három és fél évvel, 1902. január 20-án került sor a szobor leleplezésére a korabeli Anyakönyvi (Közgyűlési) épületben.9 A szobrász ekkor azonban már lázas beteg volt, így nem lehetett jelen a szobor felavatásán. Betegségének eredete bizarr módon az addig legsikeresebbnek ígérkező munkájához, a Millacher-kút szobrához kapcsolódik. Millacher Lajos budai gyógyszerész 44.000 koronát hagyott a fővárosra kútszobor készítésének céljára. A szobrot a Corvin téren állították volna fel. Huszonegy pályaterv érkezett, és az 500 koronás első díjat Nagy Kálmán koncepciója nyerte el. Egy korabeli ítész véleménye szerint „Nagy Kálmán műve szép, művészi és minden ízében magyaros, melyből a magyar puszta varázserejének költészete árad.”A sok jeles szobrász előtt megnyert pályázatával Nagy Kálmán neve a művészeti körökön túl is közismertté vált. A rohamosan fejlődő főváros egyik legjelentősebb köztéri szoborépítményét készíthette el, amely juhait itató juhászt ábrázolt. „A szerény, magába zárkózott művész lázas munkába fogott... Amint a kúthoz a juhokat mintázta, modelljei közül egy kisbárány, amelyet legjobban szeretett és dédelgetett, beteg lett... A szobrász odaadóan ápolta, de a kis állat betegségét gondozása közben ő is elkapta, és szintén lázba esett.”10 11 A továbbiakat a Kiskunhalas Helyi Értesítőjéből idézzük: „Nagy Kálmán a hivatásának esett áldozatul. A budai Corvin tér díszes nagy kútján hirdetett pályázaton az ő gyönyörű nagystílű mintája lett a nyertes. Ennek a kidolgozásán munkálkodott, s mivel ivó juhokat is kellett mintáznia, vett egy juhocskát s azt lakásán becézgette. Ettől a modell-juhocskától kapta meg a betegséget, mely rövid pár nap után véget vetett életének.”11 Pár hetes lázas betegség után, a kórházba szállítását követően, 1902. február 23-án hunyt el Nagy Kálmán. Harmincadik életévében érte a halál. A halasi református temetőben temették el, ahol a tervek szerint művésztársai által tervezett emlékmű hirdette volna „e szerencsétlen művész szomorú végzetét, kinek halálával művészgárdánk egy nagytehetségü tagjával lett szegényebb.” A tervezett síremlékmű nem épült fel, mint ahogy a Millacher-kút sem a budai Corvin téren... Nagy Kálmán életművének jelentős része nyomtalanul eltűnt. Tíz müve maradt fenn, ezek a Magyar Nemzeti Galériában, a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban, illetve magántulajdonban találhatók. További 25 kisplasztikáját és szobrát ismerjük név szerint a korabeli műcsarnoki katalógusokból, illetve a különböző művészeti- és képes újságokból. (A következő müvek maradtak fenn cím szerint, ill. reprodukcióban Nagy Kálmán életéből: 1. Halasi juhász; 2. Világosnál című 40 cm magas bronzszobra; 9 Az Anyakönyvi épület a mai Köztársaság utca elején állt, a régi városháza mellett. Az 1960-as években művelődési ház volt, majd állítólagos statikai problémák miatt 1970 körül lebontották. 10 Cs. Szabó Kálmán: Nagy Kálmán, In.: Művészet 1902. 1. évf. 136. 11 Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1902. febr.26. II. évf. 9.sz.
