Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Kovács Ibolya: A kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason
Kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason 331 9. A kosár oldalának kialakítása. Kiskunhalas, 1996 körbetekeri úgy, hogy közben átszúrja a kosár oldalán, így rögzíti az íves fiilvesszőt a kosárhoz . Karkosár készítése: A karkosár ovális fenekéhez négy hosszabb „keresztbordát” szab le, ezeket középen behasítja. A nyílásba berak öt rövidebb vesszőt, egyenletesen elosztva, majd hasított vesszővel körbetekeri őket, így rögzíti a fenékkarókat. 4-4 szál vesszőt betesz a rövidebb fenékbordákhoz, s egy vessző előtt egy mögött vezetve őket folyamatosan elkészíti a feneket. A továbbiakban ugyanúgy készül a karkosár, mint a kerek. Mindig „négyes koszorút” köt alulra, fólülre. (négyszálas gyűrűfonás.) A fül két végének a helyére már a koszorúkészítés előtt beszúrja a kosár oldalának ívére kifaragott fülfákat. Helyükre beszúr kettő füzbotot, majd szép, egyenletes vesz- szőkkel, mindkét oldaláról hetet-nyolcat vezetve, egyenletesen körbetekeri őket úgy, hogy közben átszúrja azokat a kosár oldalán. Végül a kilógó vesszővégeket a fül mellé hajtja, s egy megtekert vesszővel rögzíti őket. Kerek aljú kosarak változatai: A legnagyobb kerek aljú, kétfülű kosarakat nyers, hántolatlan vesszőből kötötték, ezeket termények szállítására, tárolására használták: kukoricahordásra, burgonya szállítására, tárolására, gyümölcsök, zöldségek szedésekor, stb. Nagyság és fünkció szerint nevezték őket szénahordó, polyvahordó-, fás-, kukoricás kasnak. Közös elnevezésük parasztkosár volt. Méretre sokkal kisebbek, és hántolt vesszőből készültek a tojástartó kosarak, az apróságok tárolására használt gomboskosarak, s a ritkán előforduló vessző-szakajtók. Ez utóbbit nem szerették a háziasszonyok, mert a kenyér lassabban kelt meg bennük, mint a szalmaszakajtóban: az oldala ritkább volt, a hideg jobban érte a tésztát.
