Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Kovács Ibolya: A kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason
328 Kovács Ibolya Kerek kosár: (szállítókosár, takarmánykosár) - több méretben készült, teherbírásuk alapján nevezték meg őket: tíz kilós, ötven kilós, stb. Alakja fordított csonkakúp, egyszerű vagy díszszegéssel, peremén két gúzsfüllel.32 Univerzális szállítóeszköz. Német és cseh területről, valamint a városi ipari kosárfonásból került a paraszti kultúrába.33 Egyes vidékeken hívják német kosárnak is.34 35 Kosárfonó szakkifejezéssel fenekes szegett kosárnak nevezik. Hasonló technikával készültek a terménytárolásra használt hordó alakú kosarak, haltartók, borszűrők, de ezek már valószínűleg régebbi típusúak, s valóban a paraszti kaskötőktől származnak. Készítési technikájuk régiesebb, sokszor nincs fenék vagy felső szegésük sem, s oldaluk egyszerűbb oldalfonással készül.33 Karos kosár: egyfulű, általában ovális fenekű kosár, piacozásra, bevásárlásra, tojás összeszedésére, zöldségek, gyümölcsök szedésére használják. (4. kép). Valószínűleg ez a forma is az ipari kosárfonás hatására terjedt el. A bevásárlásra használtakat hántolt vagy főzött vesszőből készítették, divat volt az oldalukra kék-piros virágokat festeni. Sokszor különleges csipkés, vagy húzott szegéssel díszítették. Ritkán készítettek szögletes fenekű karos kosarat is (ún. japán kosár) - általában ajándékba. A kaskötők többnyire nem voltak hajlandók eltérni a megszokott formáktól és méretektől, de rendelésre néha vállalták egyedi darabok kötését is: „...olyan kosár kell, amibe paprikát szállít Pestre. Megkötöttem a kerek kosarat, de nagyon magas oldallal, a tetejére kötöttem másik fenékszerűséget, amit rá lehetett kötni, hogy zárt legyen.” A kaskötés menete Kerek kosár készítése: A kaskötő 4-4 vastagabb vesszőt „szab le” méretre nagyobb vesszőkből, négyet középen behasít. Egyre felfűzi a másik négy „fenékbordát”, (fenékkaró) a másik hármat melléfüzi. (Kisebb méretű kosaraknál 3-3 vesszőből készül a fenékkereszt.) Kettő szál vékonyabb vessző hegyét bedugja a„keresztbordák” mellé a hasítékba, négy bordát átfog a két vesszővel (egyik elől fut, másik hátul), majd megcseréli őket, s újból átfog négy bordát. Két sort köt így át szögletesen, majd elkezdi sugarasan szétválasztani a bordákat, az egyik vessző elől fut, a másik hátul (kétszálas gyűrüfonás) (5. kép). Ha az első két vesszőnek vége van, (vagy csak az egyiknek), vastagabb végével betesz egy újabbat - vagy kettőt - az utolsó bordához, s folytatja a gyűrüfonást. Ha elérte a kosárfenék a kellő méretet, egy centi hosszra levágja a bordákat, majd minden borda mellé beszúr a szurkáló segítségével egy-egy vesszőt, ezekből lesznek az oldalkarók, s ezek mellé egy-egy vékonyabb vesszőt, ezekből lesz a kosár oldala. A vastagabb vesszőket felhajtja, felül összeköti a vékonyabbakat a kettő oldalkaró előtt, egy mögé beteszi, így készíti a „fenékszegélyt”. A vékonyabbakat egy karó előtt, egy mögé majd ki „hajtja”, így készül az oldal (egyszálas berakás). A sorokat jól leveri, hogy sűrű legyen a kosár oldala. 32 Csalog Zsolt 1962. 33 Nagy-Vidák 1978.51. 34 Nagy-Vidák 1978. 57. 35 Nagy-Vidák 1978. 51.
