Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Kovács Ibolya: A kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason
324 Kovács Ibolya 2. Méhkas vesszőváza. M: 41 cm. Thorma János Múzeum 62.39.3. Szállítás A parasztszekereket hántolatlan vesszőből font ún. kocsikassal bérelték ki, így váltak alkalmassá terményszállításra, illetve ünnepeken ezzel tették szebbé a szekeret.27 A kocsikasokat kaskötő széken készítették, bonyolultabb munka volt, mint a kosárkötés, kevesebben értettek hozzá. Egyszerűbb formája a kocsisövény: egy hosszúkás, téglalap alakú sövénylap, melyből egyet-egyet tettek a szekér oldalához, így nem hullott ki a termény, a széna. A helyi múzeumban őrzött kocsisövény megnevezése: vendégoldalgúzs. Kisebb eszközök Négy szál vesszőből készül a suprika, másképp vesszőkorbács. Eredetileg termékenységvarázsló célzattal az aprószenteki (december 28.), illetve a húsvéti korbácsoláshoz használták, majd gyermekjáték lett belőle. Hantolatlan, ágas vesszőből készül az udvari söprű, a ma használatos cirokseprű elődje. A halasi vásárban rendszeresen árulták,28 29 egy-egy parasztgazdaságban évente több is kellett belőle. A seprűkötés önmagában is keresetkiegészítő tevékenységnek számított. Nyúlvesszőből kötötték a kisebbeket, a hó- és istállóseprűket orgonavesszőből. A piacon is árulták, ott kelendőbb volt. A mustszűrő a bortermelő vidékek gyakori használati eszköze, szintén a vásárban lehetett hozzájutni.24 27 Nagy-Vidák 1978. 40. 28 Nagy Czirok László 1965. 324. 29 Nagy Czirok László 1965. 324.
