Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Kovács Ibolya: A kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason
322 Kovács Ibolya Építkezés A vesszőfonás legegyszerűbb formája a sövényfal készítése - azaz függőleges karók vízszintes irányú befonása vesszővel. Legkorábban kerítéseket készítettek ezzel a technikával, de az egész Duna-Tisza közén ismert volt a sövényfalú lakóház, melynek falát törekes sárral tapasztották be kívül-belül. Kiskunhalas legrégibb városrészéről, a Tabánról 1864-ben például elmondják, hogy a házak többsége sövényből készült.20 A sövényfalat nemcsak lakóház építésekor, hanem különböző gazdasági épületeknél, ólaknál is alkalmazták. Halászat A halászat igen sokoldalúan felhasználta a fűzféléket, s egyes halászeszközök formája, készítésük technikájának egyszerűsége arra enged következtetni, hogy talán a halászeszközök készítése lehetett egykor a kosárfonás alapja. Az alapanyag is vízparton nő tömegesen, ez is támogatja ezt a feltevést. Kiskunhalason a halászat nagy múlttal rendelkezik. A halászat még az 1930-as években is folyt. Bár a halászok többnyire maguk készítették halászeszközeiket, mégis megérhette különböző vesszőből készült típusaikat a halasi vásárokban árulni, hisz rendszeresen jelentek meg itt háló- és varsakötők.21 A rekesztőhalászat egyik típusa a vejszével (vejsz, rekesztő) halfogás. A halakat egy, a fenékhez rögzített nád vagy vesszőből készült fal segítségével, szűk nyíláson át ketrecbe vagy ketrecekbe kényszerítik, onnan emelik ki őket. A vesszőfal sövényfonással készül. Ha a terelőfal anyaga nád, akkor vesszővel korcolják. Halason a fogószerkezet neve kürt, vagy dob, ehhez kapcsolódik a 2-3 vesszőből készült terelőszámy.22 A rekesztőhalászat másik módja a varsával történő halászás. A varsa hántolatlan vesszőből kötött eszköz, tulajdonképpen 2 kúp alakú, ritkásan font kosár, egymásba téve. A nagy nyíláson beúszik a hal a második kosárba, s az első szűk nyílásán nem bír visszaúszni, így a varsában marad. A sűrűbb fonásúakat csíkkasnak is nevezték, az apró csíkhalakat fogták vele.23 A sekély, mocsaras víz kedvezett a tapogatóval történő halászatnak. A tapogató már kosarat formáz, csak fenék nélküli, ritkább fonású. Nagyobb szájával lefelé hirtelen kellett letenni a fenékre, a halak bentrekedtek, s a felső, kisebb nyíláson kézzel lehetett őket kivenni. Volt, aki fenék nélküli kosarat használt erre a célra.24 20 Tálasi István: 1977. 226. Vorák József: Halas népe. In.: Janó Ákos (szerk). 1965. 130. 22 Tálasi István 1977. 169. 23 Tálasi István 1977. 169. 24 Tálasi István 1977. 170. Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia. Kiskunhalas,
