Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
300 Csupor István 37. Debreceni butella, 1888 38. Simontornyai kulacs, 1872 nyitja. Az apró lábakkal rendelkező, fuletlen kulacson karcolt felirat olvasható, mégpedig a következő: „Gál József/1872". Hajlamosak lehetnénk arra, hogy a név mögött az alkotót sejtsük, ám az edény fenekén szerepel a készítő neve is: ,Joó Ferenc", így az előbbi név minden bizonnyal a tulajdonosé lehet. A szokatlanul kis méretű kulacsnak azonban még egy érdekessége van: díszítményét egyértelműen negatív formában készült, sokszorosítható elemek képezik: középen egy klasszicista stílusú női fej, körben négy, kerek virághoz hasonló rozetta látható. Az edény felakasztására, hordozhatóságára csupán a nyakrész melletti két, átszűrt fülecske utal, amelyhez a bőr szíjat rögzíteni lehetett. (38. kép. Leltári száma: 55.1.10.) Noha a forma szerint egyértelműen kulacsról van szó, a leltárkönyvben a bemutatott tárgy mint pálinkás butella szerepel. Ez talán a tárgy használatának módjára utaló adatot őrizte meg: arra, hogy egykor nem bort, hanem inkább pálinkát tarthattak benne. Joó Ferenctől egyébként a gyűjtemény darabjai között még egy tárgy szerepel, amely az előbbi tárgyat is kissé más megvilágításba helyezi: egy könyvbutella. Ez a pálinkás butella szintén 1872-ben készült, és az évszám mellett ezen is olvasható Joó Ferenc neve. A 19,3 centiméter magas, 13,3 centiméter széles és 5,8 centiméter vastag könyv alakú butella 1951. december 1-én került a Csipkeházból a halasi múzeum néprajzi gyűjteményébe. A II. világháború alatt és után megsemmisült múzeumi kollekció ugyan valóban egyszer és mindenkorra elveszett, ám nem teljesen lehetetlen, hogy néhány darab időközben éppen a Csipkeházba kerülhetett. Érdekes lehet ugyanakkor az egykori ajándékozó személye, Gaál Imre neve ugyanis összecseng a másik, Simontornyán készült tárgy egykori tulajdonosáéval - lehet, hogy egy későbbi, erre vonatkozó vizsgálat felderítene valamit a két személy esetleges vérségi kapcsolatairól is. (39. kép. Leltári száma: 55.13.6.) A Duna másik oldalán elhelyezkedő, méltán híres fazekasközpontot, Mohácsot sem hiába keressük az edények származási helyei között. A mohácsi fazekasmunkák között a legnagyobb számban természetszerűleg fekete edények szerepelnek, s közöttük
