Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
Fazekasmunkák: a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban 291 23. Mezőtúri gyertyainártó edény, 19. század eleje 24. Mezőtúri butella, 19. század közepe A fenti edényformákból most négy kerül bemutatásra. Az első, amely feltehetően a legrégebben készült valamennyi Halason őrzött mezőtúri munka közül, egy fekete gyertyamártó edény, amely valószínűleg a 19. század elejéről származik. Korongolt forma, amelynek felső részét, palástját utólagosan formálták négyszögletesre, és abronccsal is megerősítették. Két függőleges füle a keskenyebb oldalaihoz ragasztott. A téglalapformájúra alakított szájat agyaghurkával megerősítették, és négy sarkára kiemelkedő kis gomb került. A szélesebb oldalon stilizált rátétes minta található: egymást metsző, hegyére állított négyzet és egy piskótához hasonló alakzat. A szájperem és az abroncs közötti sávot egymást metsző, bekarcolt hullámvonalak díszítik, a széles, lapított oldal alja ívesen megy át a korongolt alsó részbe. (23. kép. Leltári száma: 99.47.1.) Az ilyen és ehhez hasonló, fekete gyertyamártók általában Mezőtúrról származnak, mint ahogy ennél a darabnál is erősen feltételezhető, hogy mezőtúri fazekas műhelyében készült, valószínűleg az 1800-as évek első évtizedeiben. Ezzel együtt nem lehet teljesen kizárni a készítőhelyek közül Szentest sem, bár az ottani gyertyamártókat tudomásom szerint inkább lapokból építették. A 19. század közepéről származik az a butella, amelyen a sárgás alapszín mellett csak a sötétbarna és a fehér földfestéket használta a készítője - ez általában a korai túri edények jellemzője, így valószínű, hogy ez a butella is ott készült. Az 1860-as években - legalábbis a gyűjteményekben őrzött tárgyak tanúsága szerint - a túri mázas edényekre már nem a korábbi, fehér színű alap, hanem a sárgás dudi föld és az azon használt, viszonylag kevés szín (fehér, fekete földfesték) volt a jellemző. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a bemutatott butella esetleg Szentesen készült, mivel a 19. század végefelé a szentesi fazekasok hasonló formájú butellákat égettek, hasonlóan sárgás alapszínnel és fehér- rel-feketével fröcskölve. Ezzel együtt a butella formája és az íróka használata egyértelműen mezőtúri készítésre utal. (24. kép. Leltári száma: 55.73.17.)
