Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Juhász Antal: Egy pirtói tanya leírása
Egy pirtói tanya leírása 233 7. kép. Disznóólak és szín (Néprajzi Múzeum F 259104) 1971 őszén Vajda Sándor akácfákkal körülvett kis tanyája olyan volt, mint az ember által birtokba vett, de kevéssé átalakított, kissé hepehupás természeti táj része. Mintha belecsöppentették volna a pirtói homokba, ahol egyszersmind évtizedekre megállt az idő. A természeti környezethez alkalmazkodó, azt kevéssé alakító, önellátásra berendezkedő parasztember életterét, mikrokömyezetét példázta. A férfi magányossága sajátos, egyedi, bár az alföldi tanyákon az utóbbi évtizedekben sok a magára maradt ember. Évtizedekkel korábban azonban ebben a tanyában hat tagú család élt, hat és fél hold homokföldön. Akkor 1-2 tehenet, 1 lovat, disznókat, több baromfit tartottak. Igyekeztek megélni az állatok hasznából, a hat hold homok szűkös terméséből. A tejhaszonból, baromfiból, gyümölcsből időnként értékesítésre is futotta, de lényegében önellátó parasztok voltak. 1971-ben Kiskunhalas 1950 előtti határában 12 tanya épületeiről készítettem leírást, rajzos és fényképes dokumentációt. Közöttük vannak ennél gazdagabb anyagú, részletezőbb adatgyűjtések. Azért választottam közlésre ezt a pirtói tanyát, mert mind a régebbi, mind újabb településnéprajzi kutatásunk kevesebb figyelmet szentelt az ilyen jellegű és ezt a társadalmi szintet képviselő tanyáknak. Pedig a tanyákról megrajzolt kép csak ezek dokumentálásával válhat teljessé. Az alföldi tanyakialakulás korai időszakában - a 19. század első felében, majd a közlegelők kiosztása után - sok hasonló törpebirtokos tanya volt, főleg a Duna-Tisza közi homokvidéken. Az 1960-70-es éveket azonban kevés ilyen tanya érte meg, ezért tekintem a pirtói tanyát egy tanyatípus és a szegényparaszt életforma reliktumának.
