Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Vorák József: Kiskunmajsai cifra házormok
Kiskunmajsai cifra házoromzatok 213 Összegzés A kiskunmajsai cifra (csipkés) deszka házormok helyi kőműves, ács-kőműves mesterek, elvétve a mesterséghez értő kontárok készítményei. A deszkaoromzat általánossá válása előtt a kiskunmajsai házormok általában fonottak, besaraltak, lemeszeltek voltak. A házormok deszkázása a községben az 1800-as évek második felében kezdődött. A legtöbb majsai cifra házorom 1880 és 1914 között épült. A házormokhoz felhasznált fűrészelt fenyődeszkát a mesterek a helybeli fatelepeken szerezték be, a legkorábbi időszakban néha maguk fuvarozták a rönkfát Szegedről. A helyi építőmesterek a környező községekben, Jászszentlászlón, Szánkon kívül Szegeden is, Erdélyben is, de az ország más, távoli tájain is dolgoztak. A kiskunmajsai deszka házormok csillagsugaras, sugaras díszítményei, valószínűleg szegedi közvetítéssel honosodtak meg, az oszlopos, köríves kiképzésűek, ha egyes elemeik kimutathatólag azonosak is az ország-szerte alkalmazott faomamensekkel, végső fejlődési formájukban sajátos helyi mesterkedés eredményeinek tekinthetőek. A majsai mesterek szerencsésen használták fel a régebbi magyar famegmunkálás díszítőelemeit. A mesterkedésnek az első világháború, illetőleg a deszka drágulása vetett véget. Az idegenben eltanult, vagy ellesett díszítőelemeket a cifra házormokon a helybeli mesterek az építést illetőleg célszerűen, a díszítést illetően ötletszerűen használták fel. Az egyéni alkalmazást erősen befolyásolta egy-egy kiváló mesternek mintául szolgáló munkái. Ilyen mesternek tekinthető az oszlopos, köríves oromzatok esetében Kakas Lázár, a sugaras ormok készítésénél Tapodi. A mesterek munkájára erős hatással lehetett a házak építtetőinek ízlése is. Az építtetők a ház-ormok deszkáinak ciffázását nem csak hogy elfogadták, de későbbiekben elengedhetetlennek is tekintették, s tetszésüknek, vagy nemtetszésüknek nyilvánításával hozzájárultak egy-egy típus, vagy díszítőelem nagyobbmérvű elterjedéséhez. A házoromzatok cifrázásánál a mesterek a hagyományos asztalos, illetőleg ácsszerszámokat használtak. A majsai cifra házormok díszítésénél follelt fűrészelt faomamentika az 1900 körüli években megtalálható volt a majsai kiskapukon és elvétve a palánkkerítéseken is. A házormok cifra deszkázása után, az ott alkalmazott díszítőelemek nem enyésztek el nyomtalanul. Jó néhány esetben fellelhetők a fűrészelt fa díszítőelemek a falazott házormokon is. Annak ellenére, hogy a majsai házormok fűrészelt facifrázása történetileg nagyon is új keletű, hogy a lombfürész technika messze elmarad a régi magyar, faragott díszítményű házépítkezés hagyományai mögött, s hogy nagyon is rövid életű volt, ez a házdíszítési mód, mely a magyar parasztház hagyományos formáihoz idő-múlt, végső soron népinek tekinthető. A legtöbb majsai cifra házorom egyszerűségében is szép, harmonikus alkotás. A mesterek néhány egyszerű fogással gazdag hatású díszítményt varázsoltak a ház homlokára. Ehhez a díszítgetéshez onnan kölcsönözték a formát, ahol éppen találták. A majsai házormokkal, azok részeivel kapcsolatban se pogány, se keresztény hitbeli hagyományra a községben nem leltem.
