Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Vorák József: Kiskunmajsai cifra házormok
Kiskunmajsai cifra házoromzatok 209 tapolcai léc miatt a fedőléceket is külön-külön kellett felrakni a felső három-szögű és az alsó trapéz részen. Úgy, hogy azért egyenként az alsó és felső fedőlécek egy vonalba essenek, mintha egymás folytatásai lennének, ezt különösen a deszkaközök is, amelyek takartak, így követelték. A legtöbb cifrázott oromnak volt vízvetője, amit a sárgerendába erősített csapok tartottak. Ezután következett a tulajdonképpeni cifrázás. így mondtuk: cifrázás. A díszléc alatt egy szál deszkát az alsó felén úgy vagdostunk ki félkörösen, hogy a félkörök közti távolság pontosan a fedőlécek szálszélességének felelt meg. Ezek alá azután, a fedőlécek felső vége felett néha csak egy téglalapocskát, néha előreugrósan köríves lapocskát szegeztünk. így a házvég alsó vége olyan lett, mintha oszlopok tartották volna az íveket. Néha a félkörök között még külön is megcifráztuk szívekkel, vagy a díszléc alatt még külön egy-két sor csipkét fektettünk végig. A vihar-deszka külső széle rendszerint fürészfogas borítólécet kapott, de kaphatott mást is. A vihardeszkán olykor borítóléc is, csipke is volt. A ferdén lejtő vízvető alsó szélére is csipkét szögeltünk.” A cifra készítéséhez lukfűrészt használtak. A díszléceket háromnégyféle állítható idomgyaluval domborították. Mintakönyve sohasem volt, mintát elő-re le nem rajzolt. „A fejemben volt minden minta.” Ahány házat készített, annyiféleképpen díszítette az ormot. De csak „majsaiasan.” Sugarasat nem készített. A mintát helyben cirklivel (körzővel) mérte ki, azután rajzolta, majd lukfürésszel, kanyarító fűrésszel, esetleg lomfűrésszel kivágta. Se a világítólukak formájához, se a verébdeszkák végcifráihoz, se a csillagsugarakhoz semmiféle hagyományt nem fűztek, ő legalábbis mestersége ideje alatt itt a faluban ilyenről nem hallott. Mostani házát néhány éve építette. Új épület, semmi köze sincs a hagyományos inajsai paraszt házépítkezéshez. A cementvakolású házhomlok szalagdíszének köríves vonalvezetésében azonban lehetetlen fel nem ismerni a valamikori házorom cifrák deszkáinak köríves kiképzését. Aminthogy az öreg mester tulajdon kezével készített nagy kapu szokatlan farácsozása, félkörös deszka platnijai, a hullámos, fűrészelt desz- kacifrázás is a mester legénykorában még divatos majsai ácsfürészelgetés művészkedéseiből származott. Se a ház díszítgetése, se a kapu nem szép, de beszédesen tanúskodnak róla, milyen nehéz elszakadni az egyszer beidegzett formáktól. A díszes deszkaormok készítése Kiskunmajsán az első világháború után meg-szűnt, ám a későbbi időben készült falazott házormok s a házak utcai falfrontjai sok helyen még ma is őrzik a deszkaoromzatok ornamentikájának egyes elemeit. A tipikusan deszkakivágásos díszítmény átszállt a falakra. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen a házakat azok építették akik a deszkaormokat, vagy azok tanítványai, s az új tűzfalas ház mellett jobbról is, balról is még ott díszelgett a régi, cifrázott deszkaorom. Az egyik Szegfű utcai ház homlokán, közvetlen a vízvető alatt, a falon olyan köríves szalagdísz fut végig, minha fából kifűrészelve illesztették volna oda. Díszítése szervesen illeszkedik a felette korhadó faoromzathoz. A Zrínyi utca 16. számú ház, mely Lodri János építése, téglaoromzatú. Világító ablakainak elhelyezése már az új anyagnak megfelelően módosult. De az udvar felé élesebb szögben meghosszabbított, ereszként szolgáló cseréptető alatt, az utca felől, a kiskapu felett a bedeszkázás a házormok deszkás hagyományai szerint történt, s az egész cementvakolásos házhomlokzat a facifrázás köríves, rátétes ornamentikáját tükrözi. Természetesen az is vakolásból van kiművész-
