Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Vorák József: Kiskunmajsai cifra házormok
Kiskunmajsai cifra házoromzatok 207 1 forintot megkereste, az már közepes jó keresetnek számított. Ő nem volt mester, de ha olykor-olykor sikerült kontárkodnia mester nélkül, akkor a forintot neki is sikerült megkeresnie. Mesterei mellett legnagyobb keresete 80 fillér volt, de az már igazán jó keresetnek számított. A házvégek cifrázásához kevés szerszámot használtak. Valamennyi szerszám az ácsok asztalosok ismert szerszáma volt: szélesebb és keskenyebb kézifűrész, lukfurész, különböző fúrók, simító és cifrázó gyaluk (gidgyalu), körző, keskenyebb és szélesebb véső, tompahegyű véső (gérvéső), vízszintező, függőón. Ezekkel a szerszámokkal a legcifrább házormot is összeszerkesztették. A házvégeket csak úgy mondták: vég. Azokat amelyiken sugárformát is alkalmaztak sugarasnak mondták, vagy csillagsugarasnak. A sugarak az ormon fent, középen, továbbá a sarkoknál helyezkedtek, el. De akadt egy-két teljes sugaras házvég is. (Arra a kérdésre, hogy ezeket az utóbbiakat hívták-e napsugarasoknak, határozottan nemmel felelt.) Állítja, hogy istenszemeseknek nem mondották őket. Ő maga csak itt Kiskunmajsán és a környező községekben, Szánkon és Jászszentlászlón dolgozott. Ott is csináltak majsai- ak cifra házvégeket, a környékbeli községekbe ugyanis nem volt tanultabb építő, aki meg tudta volna csinálni. Ellentétben Úri Baranyi Sándor és Balogh Péter adatközlésével nem tud róla, hogy majsaiak messzebbre is mentek volna munkára, mint a környező községekbe. Visszaemlékezése szerint 1920 után drágult meg a deszka, akkor szűnt meg a cifra deszkaormok készítése. „A divat is más lett.” Lodri János a főutcán lakott, maga építette új házban. 76 esztendős, az utolsó képesített „ács-kőműves” mester Majsán, aki mindkét mesterséget tanulta, s azokban föl is szabadult. Legidősebb fiával, feleségével él, s ha olyan munka adódik, amit elbír erővel, szívesen eldolgozgat ma is. Egyébként otthon, a ház körül tesz-vesz. „Nem bírom ki, hogy ne dolgozzak.” Büszke rá, hogy szervezett építőmunkás volt. Kovács László képesített kőműves volt az első mestere. Legényként Majsán és környéken dolgozott. 1908-ban Pestre került, a Lipták gyárba talált munkát. A munkásmozgalmak éledése idején a gyár munkásainak egyik főbizalmia lett. „Tizennégyezer embert bízott meg!” A budapesti Véres Csütörtök alkalmával a tüntetés egyik rendezőjeként szerepelt. 1911- ben egy teljes évet Aranyos-Torda megyében dolgozott. Az első világháború után végleg Kiskunmajsán telepedett meg. Tanuló és mesterlegény korából emlékezett a majsai cifra házormok hajdani mestereire és a munkára. A felül tapolcai léccel elharmadolt deszka házvégeket, melyeken legtöbbször nemcsak a széleken, de a középen is cifra volt, Kakas Lázár és annak tanítványai csinálták. Ilyeneket csinált később ő is. A parkettás berakásra emlékeztető csillagsugarasaknak Tapodi volt a mestere. Tapodi ép-pen olyan ügyes kezű mester volt, mint Kakas, de szívbajos volt, az vitte sírba. Olyan sugaras végeket azután nem is tudott más csinálni. Mint Trungel Nagy István, Lodri János is állítja, hogy a deszkaormozás előtt a majsai házormok fonottak és saraltak voltak. Deszkaormozást azonban már apja idejében is készítettek. A deszkát agyagolt úton, fuvaros szekérrel Dora József és Dora Mihály hozták Szegedről. Apja idejében a faluban egy fakereskedő volt, de annak nem volt fűrészgépe. Apja említette, hogy nagy fűrésszel, három emberrel még maguk is vágták a deszkát. Ez azonban ritkán esett meg. Emlékezete szerint, tanuló korában a 12 col széles, 1 col vastag, 4 méter hosszú deszka cola 4 krajcár volt. A cifrázáshoz 1/2 colos deszkát használtak. 6 méter szélességű végfalhoz 3 méter átlagszélességet vettek alapul, így számoltak a deszkával. A fedő, vagy takaró léc
