Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Történelem - Bellon Tibor: A város szép rendjének megtartása (Halasi mozaikok a 18–19. századból)
A város szép rendjének megtartása 111 kerületben élőket kiváltsággal ruházta fel. Nyilván ezzel függhet össze, hogy Kaszap József a fiának arról kér igazolást, hogy született kun fi.6 Más bizonyítékok is vannak a redemptus jogok hangsúlyozására. 1768-ban Szászi Mártont szomszédasszonya, Veres János felesége Szilágyi Judit így becstelenítette, mikor az kerítést csinált: „ez a’ czondra kerittés, meg nem engedem, hogy ez a Fendrik feslik Szabó foglallya el a földemet, ő tsak redimálatlan ember, de én redimált ember vagyok, 8 ökrömmel, ha kell, pedig 12 ökörrel is szolgálom a várost, de te hejetted jobb volna egy tojós tyúkot tartana a város...” - majd rút szókkal mocskolta a szomszédját.7 Ez azért is tanulságos, mert éppen ebben az időben fejeződik be a váltságösszeg kifizetése, és ki-ki a szerzett birtokába kerül. Ebben az esztendőben kezdik vezetni a Librum Fundit, a Földkönyvet, melyben a redemptus lakosok osztályos földjét, a fejértói porciókat és a bodoglári puszta kiosztását vették számba.8 Mind a város, mind a földet váltó lakosok ekkorára szabadultak meg az adósságuktól, visszatértek az árendába adott puszták, a baromjárások, mint Bodoglár, Rekettye, melyeket most már a maguk állattartó céljaira fordíthattak. A bodoglári csárdánál kezdődő osztályban a váltságösszegbe fizetett egy forintra egy öl széles, és 222 bécsi öl hosszú • földet osztanak. Az osztást Tajón és Eresztőn folytatják mindaddig, míg mindenkinek ki nem mérik a járandóságát. Az osztás tizedenként és ház sorjában történt, a tizedek sorát nyílhúzással döntötték el. Akinek a korábban épített szállása beleesett az osztásba meghagyták, sőt a földbéli járandóságát is ott mérték ki. Az osztásból kimaradt pusztarészt redemptusokból álló göböly (hízó marha) tartó gazdaságnak adták bérbe hat esztendőre, évenként 150 rajnai forintért.9 A göbölytartás és értékesítés adta a város legjelentősebb bevételét, gazdasági virágzását századokon keresztül ez a forrás teremtette meg. Még a török idők nehézségeit is ez a gazdasági ág segített átvészelni. Ennek köszönhette a város a megmaradását. Hiszen a jövedelemből - ha szűkösen is -, tudta fizetni a városra zúduló követeléseket. Az élet vidám oldalát, az önfeledt szórakozást, a csárdabeli mulatozást nem vetették meg a jó halasiak. Minden bizonnyal sokféle alkalmat találtak, hogy a mindennapok kemény munkája mellett a csapszékeken, kurtakocsmákban vagy egy-egy baráti háznál eltöltsék az időt. A határban termett jóféle bor segítette az idő gyors mulatását. Sokféle hangszer szolgálta a hangulat, a jókedv fokozását, de a dudának - úgy tűnik, - különösen nagy volt a szerepe. 1766-ban Farkas Sámuelt, Boros Mihály béresét vádolták a tanács előtt, hogy az Alsó pincében borozott, Csonka Tamás juhász pedig dudált. A kocsmáros ellenezte a dudálást, „mivel a musika tilalmas volna.” A megvádolt béres parancsolta a dudálást, közben szidta a korcsmárost, és a bírót is, sőt a vele mulató, őt csitítgató Faragó János gulyásnak is azt mondotta: „eb Ura vagy te is, huncfut mind a bíró, mind te!” Mások is jelen voltak, de azok a „tanúk bizonyságra (tanúskodásra a bíróság előtt) illyen munka idein meg nem jelenhettek.” Sőt a bevádolt munkájára is szüksége volt gazdájának, a vétek büntetését azonban halasztani nem lehet, ezért 30 pálcaütésre büntették, melyet azonnal rá is mért a hajdú.10 Ifjabb Matkó János félegyházi dudásnak a felszegi kocsmában egy kancsót ütöttek a fejéhez. A veszekedés miatt őt marasztalta el a tanács, minthogy azonban most szabadult a félegyházi 6 Kkh. Kriminalitások Jegyzőkönyve 1801. jan. 10. 4/11. 7 Prot. Kkh. 1768. aug. 24. 173-174. 8 Prot. Kkh. 1768. febr. 15. 88-89. 9 U.o. 90-93. 10 Prot .Kkh. 1766. aug. 25. 355-356.
