Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Történelem - Bellon Tibor: A város szép rendjének megtartása (Halasi mozaikok a 18–19. századból)
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Muzeum 125. évfordulójára 109 * A város szép rendjének megtartása Halasi mozaikoka 18-19. századból Bellon Tibor Nem akármilyen sok százados múlt áll a hol virágzó, hol bajjal küszködő város mögött. Pusztította a tatár, dúlta a török, a rác, kegyetlenkedett a német, hordta az orosz, mégis az élni akarás erősebbnek bizonyult. A szülőföld megtartó ereje munkált a lakosokban. Hogy ez így történhetett, abban nagy szerepe volt nemcsak a homokba kapaszkodó embereknek, hanem annak az akaratnak is, amelyik a lakosság érdekeit messzemenően érvényesíteni tudó tanács intézkedéseiben öltött testet. A következő lapokon ebből a színes szőttesből kötök egy csokorra valót, mutatok néhány példát, melyben a régiek szigorú rendje érvényesült, és amelyik révén a város lakossága otthon érezte magát Halas mezővárosában. Tanulságosak - szomorúak és kedvesebbek a példák, - mert az évszázados tapasztalatokat magába sürítő intézkedésekben a lassan alakuló, formálódó közösségi rend jutott érvényre. Hogy elé a szép jelzőt illesztettem, az nem esztétikai értelmű, sem valami elvont, ezoterikus dolgot takar, hanem tettem ezt abból a meggyőződésből, hogy a mindennapok küzdelmes életének keretet adó közösségi rend - ha jól, megbízhatóan működik, - olyan, mint a szépen megszántott föld, az egyenletesen kelő, dús vetés, a gyümölcsöt érlelő ág, vagy a legelőn békésen megterülő barom. Van méltósága, színe, virága, kiszámítható alakulása - azaz szép rendje. Erre a szószerkezetre egy 1758-as jegyzőkönyvi bejegyzésben bukkantam. Ekkor egy Jakab Jóska nevű betyár (ez a szó ekkor még szolgálatot nem vállaló, nőtlen legényt jelent), az alszegi Szilágyi Istvánnak leányát, Sárát kívánja eljegyezni. A tanácsi aggodalmaskodásba beleszövi, hogy „a Nemes Magistrátusnak fő kötelességében áll, amennyire lehetséges, a .városnak békességére vigyázni, ’s oily fenyítékben tartani az alatta valókat, hogy mindenek szép renddel follyanak, és minden dolgok elsőben is Isten dicsősségére, annakutána a népnek békességére és megmaradására szolgállyanak.”1 De ehhez sorolható az is, hogy a város a legtehetségesebb diákok közül kettőnek fizette a kollégiumi ellátását Debrecenben, így táplálva a város szellemét. Halas város költségén mindig két diák tanult Debrecenben.1 2 A szép rend a város polgárainak nyugodt munkáját, gyarapodását, csendes álmát vigyázza nagyon is szigorú, kemény eszközökkel torolva meg az ellene vétőket. Az egyén és a közösség érdekérvényesítésének összehangolása a cél úgy, hogy mindig a közösség érdeke kapjon nagyobb hangsúlyt, nyilvánosságot. Az egyén csak a számára biztosított keretek közötti mozgástérrel rendelkezik. Azonban ez is elég tág, hogy a maga, a családja, a környezete javára fordíthassa. Ha az egyén vét a közösségi normák ellen, számíthat a következetes felelősségre vonásra, a számonkérés-re. A tanács és főhatóságok éppen a közösség érdekében - a példák sokasága bizonyítja - mindig keményen alkalmazza a megtorló szankciókat. A tanácsi jegyzőkönyvek tele vannak 1 Kiskunhalasi Levéltár: Protokollum Kiskunhalas (továbbiakban Prot. Kkh.) 1758. jan. 27. 125. 2 Prot. Kkh. 1794. okt. 3. 234/39-45.
