Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)

Petőfi márciusa

13. „Talpra magyar!” változat 1920-as években

cióépítéssel összeegyeztetni. A festőtelep emlékirodalmában morbus nagybányiensisnek nevezik ezt a dilemmát és pusztító kórt. Thorma Jánost viselte meg a legsúlyosabban. Farkas Zoltán, a tisztán látó, kiváló kritikus éppen a Talpra magyar! budapesti bemutatásakor és vele összefüggésben fogalmazza meg a jelenség lényegét. „Életének utolsó éveiig küzdött azzal a nehéz problémával, hogy a szabadtéri festői megfigyelés tapasztalataival, a régi nagyokhoz hasonlóan heroikus kompozíciókat alkosson, amelyekben a táj és az emberi test elválaszthatatlan képegységgé olvad.’' 29

Thormának másrészt éreznie kellett, hogy a választott téma egyre veszít aktualitásából. 1906-ban az alkotmányos válság úgy oldódott meg, hogy a Függetlenségi Párt belépett a kormányba. A magyar 48-at senki sem akarta tovább bolygatni. Még kevésbé maradt napirenden a világháború után kisebbségi sorsban. „Festészete - írta kegyetlen igazsággal Ybl Ervin - magánügy lett, a hatalom új birtokosai nem zavarhatták őt megnyilatkozásaiban.”10

32