Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)

Egy kényelmetlen kép

A szakirodalomban ismeretlen adat (csak sajtótudósítások vezetnek rá), hogy Thorma a festményt Aradon is bemutatta. Még azon az őszön, a millennium évében, bizonyára az aradiak kívánságára vitte le a képet a történelmi esemény színhelyére. Mint erről az Alföld című lap tudósít, november első napjaitól a hónap végéig (29-ig) a polgári fiúiskola dísztermében láthatta a közönség az Aradi vértanúkat.111 Ugylehet, már ekkor fölmerült a gondolat, hogy Arad számára kellene megvenni a képet; az elgondolás szerint a 48-as párt indított volna gyűjtést a terv kivitelezésére.20

Következő állomás Párizs. 1897 tavaszán Thorma a Szenvedők sikerének színhelyén, a Szalonban mutatta be a festményt. Külföldön eladni azonban sem akkor, sem később nem akarta. Öntudatosan írja 1902- ben Lázár Bélának: „A kép Magyarországon kívül, tehát idegen országban semmi áron sem eladó. Szükség van rá ebben az országban, nem idegeneknek festettem.” 21 Közben, még 1899-ben a Könyves Kálmán műintézet művészi reprodukcióra alkalmas kliséjét készíti el a képnek. így a méreteinél fogva addig szinte fényképezhetetlen mű megjelenhetett lapokban, folyóiratokban is. (Az Új Idők aradi emlékszáma a hősök kivégzésének 50. évfordulóján már élt is az alkalommal, két oldalon, jó minőségben jelenítette meg a festményt.)2" Ez a felvétel azért is érdekes, mert még eredeti változatban állítja elénk a művet, s egyben igazolja Thormát, aki később a feleslegesnek látott részletek levágásával tette feszesebbé a kompozíciót. A Könyves Kálmán cég nagyméretű színes műnyomata valamivel később a festő közvetlen felügyelete mellett készült el. Olyanszerű volt, mint az akkoriban divatozó, a megszólalásig hű olajnyomatok, melyeket ugyanez a vállalat készített és széles körben terjesztett. Ehhez is díszes keret járult, s az érdeklődők részletre is megrendelhették. A Könyves Kálmán cég kis füzetes kiadványt szerkesztett hozzá, melynek magyarázó szövegét, „történeti tárlatvezetőjét” Thury Zoltán írta. 2Í

Éppen tíz évvel az Aradi vértanúk elkészülte után végre hivatalosan helyet kapott a festmény a Műcsarnokban. Thormának azonban akkor, az 1906-os tavaszi tárlaton már keserűen éreznie kellett, mennyire megváltoztak az idők. A „neós” irányzatok jelentkezése, a festészet XX. századi szelleme mint műfajt is mélyen a múltba utalta vissza a történelmi festészetet.

Meghiúsult a festőnek az a szándéka, hogy az Aradi vértanúk a Szépművészeti Múzeumba kerüljön. Még a kiálítás évében 1906-ban föl25