Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)
„Arad pedig a magyar Golgota”
dig úgy érezte, pontosan arra van szüksége, mert „a valóság néma látványa”, ahogyan Réti írja, megrendítőbb minden színpadias vagy romantikus megjelenítésnél. Thorma valamennyi mél tatója Réti István leírásából idézi,10 hogyan fogott neki a festő a nagy feladathoz mért előkészületeknek, a dokumentációs munkának. Leutazott Aradra, idős emberekkel beszélgetett, fölkutatott minden számba jöhető adatközlőt és adatot. A Maros-parti városban a minoriták rendfőnöke, Csák Cirjék - egykori nagybányai tanára - volt az eligazodásában a legnagyobb segítségére. Fölkereste az egyetlen élő szemtanút, egy molnárt, aki ott volt a kivégzéseknél, elejétől végig látta a megrendítő eseményt. Ez az értékes tanú a helyszínen, az aradi vár sáncai között magyarázta el, mi hogyan történt, hol állott a bitófák gerendasora, hogyan álltak szabályszerű sorfalat a katonák, mikor és honnan érkeztek az elítéltek és a papok. Réti megjegyzi (Thorma elmesélése nyomán), hogy ennek a molnárnak, akit még soha senki nem hallgatott ki tüzetesen, éppen a festő faggatózása közben jutott eszébe egyik vagy másik pontos részlet a helyszínen. Valóságos topográfikus képe rajzolódott ki ilyenformán a vesztőhelynek és követhető sorrendje a történteknek. Thorma kis jegyzetfüzetet vitt magával. Ennek egymással szembe lévő lapjaira egy-egy jelenetet, figurális részletet skicceit föl, illetve a kivégzett főtiszt halálának körülményeit, az ismert tényeket írta le. Melléjük - már a képben gondolkodva - a színekre vonatkozó megjegyzéseit tette meg. Ez a füzet sokáig Kolozsváron, dr. Culcer Alexandru főiskolai anatómiatanár tulajdonában volt. E tanulmány szerzője az 1970-es években még látta a jegyzetfüzetet, s lapjaiból kifényképezve a sajtóban is közölt belőlük. 11 Culcer dr. halála után a füzetnek sajnálatosan nyoma veszett. Thorma sokkal később még egyszer fölidézte tájékozódó terepszemléjét. Az Aradon megjelent Erdélyi Hírlapnak nyilatkozva, 1929 őszén mesélte el egykori élményeit. „Harminc év előtt sokat barangoltam Aradon. (...) Csavarogtam a vesztőhelyen, beleettem magam az ereklyemúzeumba, kutattam régi rajzok és metszetek után, mert akkor állítottam össze fejemben »Az aradi vértanúk kivégzése« tervét.(...) Szeretnék még egyszer elmenni Aradra... Talán el is megyek. „ 12 Fadrusz vagy Munkácsy hozzáállását idézi, ahogyan a festő „átélni” kívánta a képi megjelenítésre váró borzalmas élményt. Ahhoz, hogy fogalma legyen egy akasztásról, engedélyt kért a szatmári törvényszéktől, 18
