Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

szemben támasztott követelményeknek, viselkedési normáknak is meg kellett felelniük. A háziasszony ezért számon tartotta, hogy kinek a sírjához kell koszorút vinni, feljegyezte azok nagyságát, árát és készítési módját is. A tősgyökeres félegyházinak számító sógornője. Terka (Hoffer Teréz) készülődését, mint követendő példát, szintén lejegyezte. 1900-ban házilag készítették napszámosok és cselédek bevonásával a koszorúkat, a girlandokat és a gyertyákat, 1908-ban már a Terka példáját követve Róza asszony is a koszorúkötő Ujákinétól rendelte meg a kripta díszítését és az egyéb sírokra szánt koszorúkat. A kegyeleti kellékek között felsorolt kereszt díszítésére használt tüll és a girland a mai szokásrendszerben már nem lelhető fel. A 80 cm hosszú, 60 cm széles, ovális koszorú szintén eltűnt a Félegyházán használatos kegyeleti tárgyak sorából. Az előkészített nag}

7 mennyiségű koszom, girland és gyertya kiterjedt rokoni kapcsolatokra, s az ezzel járó társadalmi kötelezettségek számontartására utal. 68