Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

teljesen figyelmen kívül hagyta. Esetenként egy-egy összetartozó feljegyzés, ételrecept részeit egymástól elszakítva több lap távolságra írta be, oda ahol éppen még volt üres hely. E csapongó írásmód nem annyira a folyamatos és rendszeres naplóvezetést, sokkal inkább az esetlegességet, a feljegyzések emlékeztetőnek szánt funkcióját tükrözi. Ezért ahhoz, hogy közölhető és áttekinthető legyen, át kelleti szerkeszteni. A szerkesztés során megtartottuk az eredeti szöveg minden bejegyzését, s csak az értelemzavaró elírásokat javítottuk. A korra jellemző kifejezésmódon és az eredeti stíluson nem változtattunk. Az áttekinthetőség megkönnyítésére az elérhető legszorosabb időrendi csoportosítást alkalmaztuk, s külön fejezetként közöljük az eredetileg elszórtan beírt recepteket, munkamódszereket, menüket és címeket. A napló 1890-től 1913-ig tartalmaz dátumhoz köthető beírásokat. Nagyobb időbeli hiány észlelhető 1891-1897 között. A hiányzó bejegyzéseket a házaspár életkezdése magyarázza. A házasságkötéskor a férj már 36 éves, tehát kora éppen duplája a feleségéének. Vezető állásban van, évi 1.000 Ft-os fizetéssel és jómódú polgári életmódot lehetővé tevő saját gazdasággal. Megállapodott ember, aki nem annyira a szórakozásra, sokkal inkább gyermekekre, nyugodt családi életre vágyik. A megkezdett naplóban Róza 1890 novemberétől a következő év májusáig csak a havi kiadások összegét írta fel. Ebből arra következtetünk, hogy a fiatalasszony a házasság első percétől külön „kosztpénzből" gazdálkodott, de még nem fordított kiemelt figyelmet a mindennapok házimunkájára, amit bizonyára az anyós által beállított szakácsnő és a kisegítő személyzet a Hoffer család szokásai szerint végzett. A fiatalasszony bár elszámolt a kiadással, s azt németes precízséggel havonta krajcárra pontosan felírta, még nem irányít igazán. 1891 és 1896 között megszületett négy gyermeke, akik közül egy 22 hónapos korában meghalt. 1896-ban meghalt az anyósa is. Róza az eltelt idő alatt az átélt örömök és gyász emberformáló éveiben egész lényében felnőtté vált. Gondoskodnia kellett az öttagúra növekedett család nyugodt életéről, amelynek új helyszíne az 1898-ban felépült gyönyörű, kényelmes családi házuk. Az itt kialakított életformát tükrözik az 1897-től ismét megsűrűsödő, s immár a fontosnak tartott részletekre is kiterjedő feljegyzések. A polgári életforma szinte elválaszthatatlan feltétele a háztartási kisegítő személyzet alkalmazása. A háziasszony elsődlegesen irányító, szervező és reprezentációs szerepeket töltött be. A külvilág előtt az 62