Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)
Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Legelők - Legeltetési rend
Szárnyék nádkunyhóval daszőrű, gyorsan hízó sertést" , amit Félegyházán mint jenéi fajtát ismertek. A gömbölyűre hízó sertés talán a mangalica egyik előde lehetett. Az állattartás legjelentősebb ágazata a juhászat volt. A saját és az árendás legelőkön tartott juhok száma folyamatosan nőtt, 1752-1848 között több mint tízszeresére növekedett, ugyanekkor a szarvasmarháké csupán háromszorosára. Megkülönböztették a nyájjuhokat, amiket egész éven át a legelőn húsukért és gyapjúkért neveltek, és az egy-egy nyájhoz tartozó istronga közelében legeitett fejős juhokat. A módosabb gazdák fejős juhait saját juhászuk gondozta. Ezek a tanya körül tartott állatok amint már említettük - rengeteg vitát okoztak a szomszédok között, az elkóborló állatok gyakran legázolták mások gabonáját, vagy feldúlták az összerakott szénakazlakat, boglyákat. A „baromra való állatok" tanya körüli tartását folyamatosan tiltották, de a juhokat és a sertéseket soha nem sikerült teljesen kiszorítani a tanyák közül. Az 1770-es években a fejőhelyek, azaz az istrongák vagy esztrengák a belterületen vagy a városszéli közhomokon voltak, de már ekkor sokan a Kővágó-érben, akkori " Néprajzi Múzeum Ethn. Adattár 543.17. 87