Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun földtulajdon - Osztatlan és községi földtulajdon

Ilyenek voltak Félegyházán: 1. A ferencszállási vendéglő földje, melyet 1776-ban hasítottak ki az osztatlan pusztából. Területe 22 kh 1170 négyszögöl volt, s „mint communitas" tulajdonát telekkönyvezték. 2. Az aranyhegyi kocsma földje, amely 25 egész és négynyolcad kh volt. 3. A ferencszállási tó 274 kh 1436 négyszögöl területe. Ezeket a közbirtokosság az 1850-es években sorra visszavette, és a saját nevére telekkönyveztette. Különleges tulajdonjogi helyzete volt a város belterülete és a lakosok egyéni tulajdonát képező tőkeföldek között fekvő, a várost körülvevő területnek, a Nyomásnak. Az elnevezés nem a nyomásos gazdálkodási mód meglétére utal. Olyan közcélú tartalékföld volt, amelyet a közösség változó igénye szerint hasznosítottak. A város belterületét gallérszerűen övező határrész neve talán azért utal a finnugor eredetű „nyom" szóra, mert az éppen másra nem használt területén állatokat legeltethettek. A Nyomást kezdettől úgy tekintették mint a község tulajdonát. 1786-ban a neve Lud Pást, mivel a lakosság aprójószága, a baromfi és liba tartását szolgálta. 1790-ben azért akar a tanács megbüntetni néhány gazdát, mert a nyomási jószágok sérelmére ők is bent a Nyomáson tartják állataikat.

15 1814-ben egyes lakosok arra panaszkodnak, hogy a disznók a Nyomáson csavarognak.

1

^ Nyomásból osztott a város háztelkeket, ebből szakították ki 1771-ben a postamester használatára adott 14 kh-at az úgynevezett Posta-tilalmast, majd 1825-től itt alakították ki a lakosok takarmányos kertjét. Mint közcélú terület, a Kálvária és a három köztemető is a Nyomásból lett kihasítva, sőt, estenként veteményeseket is osztottak belőle.

17 15 BKML. Kf. lt. Prot.Pol. 7. P.119./1790. 16 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 11. p. 306./1814. 17 BKML. Kf. Lt. I. 2477./1882. 50