Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun földtulajdon - A tőkeföld és a tőkeföld forgalmazása

lításba 1 Rft 30 krajcárt, a csólyosi redempcióba 5 Rft-ot, a ferencszállási redempcióba is 5 Rft-ot. Kurucz Istvánnak tehát 47 Rft 50 krajcárjába került, hogy az egynyolcad telek saját, öröktulajdonú redimált földje legyen.

3 Csakhogy öt év múlva az egykori eladó fia, Ács Pál vissza akarta szerezni az apai földet azt állítván, hogy annak idején édesapja nem örökösen, csupán zálogba adta Kurucz Istvánnak. A tanács mint elsőfokú bíróság elutasította a keresetét, mert a Kurucz örökösök a helység pecsétjével ellátott hiteles levéllel bizonyították, hogy apjuk „örökösen vette a földet, s ezen fundustól még redemptionalis, úgy katona állításban is fizetett".

4 A bizonyítási eljárás a nádori intézkedéssel bevezetett adásvételi mód betartását és szükségességét is igazolja. Az 1760-as évekre Félegyházán elfogytak a megváltható földek. 1759-ben Galambos puszta másik felét is kiosztották. A galambosi részből földet remélő ötvenkilenc személyből csak tizennyolcnak a kérvénye maradt meg. Közülük tizenkét kérelmező teljesen földnélküli volt. A földnélküliek mind népes családjukra, valamint arra hivatkoztak, hogy hosszú évek óta jó adófizetőként élnek Félegyházán. A tizenkét földnélküliből hárman nem válthattak földet, a többiek pedig negyed telket kaptak. Ők megindulhattak a gazdasági felemelkedés útján. A pótlólag váltott puszták nagy részét azonban olyan birtokosok között osztották fel, akik redimált földjüket kevésnek tartották ahhoz, hogy a család gazdasági helyzete a gyermekek önállósulása után is szinten maradjon. Nemcsak a szántóföldi művelésre alkalmas, tőkeföldként kiosztható terület bizonyult kevésnek, hanem a legelőként hasznosítható is. Ezért a megtelepedéstől kezdve árendálták Mérges pusztát, majd 1755-től Kömpöc pusztát. Különböző időszakokban a lacháziaktól bérelték Móricgát pusztát, a felsőszentgyörgyiektől Szentlászló puszta hatodrészét, a jászkisériektől fél Pálos pusztát, a halasiaktól Bodoglárt és a Teleki családtól Harka pusztát. 3 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 1. p. 174./1761. 4 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 1. p. 252./1766. 5 BKML. Kf. Lt. Are. 15. С 1. F. 1. №3. 6 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 4. p. 72-73. 37