Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun redempció

nemesi birtok nem volt. A beköltözött nemesek vagy a nemességet nyert személyek redemptus birtokot váltottak meg, amit nem lehetett nemesivé minősíteni. Személyüktől ugyan nem adóztak, de jószágaik után igen. Jogaik alig különböztek a redemptusokétól, többnyire redemptusok is, azaz redemptusnemesek. 1802-ben a generális kongregáció (Jászkun Kerület közgyűlése) a nádor hozzájárulásával rögzítette a nemeseket megillető többletjogokat. Az 1802. évi határozat kimondta: 1. Személyük adómentes. 2. Büntetőjogi ügyekben senki kérésére nem vethetők börtönbe, csak törvényes idézés és elmarasztalás után. 3. Kvártélyos katonát házaikba nem szállásolnak, a katonatartást pénzzel megválthatják. 4. Katonai fuvarozásokat nem kell végezniük. 5. Az olyan utak és hidak javítására, amelyből gazdasági hasznuk nem származik, nem kötelezhetők. A felsorolt előjogok mellett életmódjuk is eltért a redemptusokétól, s az ország más vidékein élő nemesekéhez igazodott. Viselkedésük nemesi öntudatot őrzött. A redempció eredményeként 1745-ben fejlődésnek indult, s az 1760-as évekre megszilárdult tulajdonjogi viszonyokon kialakult jászkun társadalom területi autonómiája, az önrendelkező közösségi és egyéni autonómiákra épült. Ezek az autonómiák egymást erősítve, folytonos kölcsönhatásban állottak, s a történelmi gyökerekre támaszkodva alapjává váltak a feudális környezettől való elkülönülésnek, s a jászkun parasztpolgári mentalitás kialakulásának. 25