Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun redempció

az irredemptusok közlegelőn tartható állatainak számát is, de állattartási lehetó'ségeik még így is kedvezőbbek voltak a zsellérekénél. A társadalmi mobilizáció során e köztes réteg tagjai igyekeztek leginkább redemptussá válni, hiszen őket sokszor csak egy lépés választotta el attól, hogy valamennyi kiváltságot teljes joggal birtokolják. A jogok elnyerése érdekében az irredemptusok gyakran beházasodtak a redemptus családokba. Az 1762-es jászkun statútum szerint ha valaki redemptus özvegyét vagy leányát vette feleségül, aki a közös szerzés vagy örökség következtében redemptusi tőkefölddel rendelkezett, az a házassággal létrejött jogi közösség miatt maga is redemptussá válhatott. A zsellérek rétegét a redempciós jogokból teljesen kizárt, a gazdasági életben pedig az irredemptusoknál is hátrányosabb helyzetű, de személyükben szabad emberek alkották. Jogaikat és életlehetőségeiket a tanács szabályozta. Az 1752-ben elfogadott statútum

6 a zsellért a gazda hatalma alá helyezte. A zsellér adójának befizetéséért és magaviseletéért a gazdája felelt, ezért csak a tanács tudtával lehetett befogadni, és elköltözését is jelenteni kellett. Ha a zsellér nagy szerencsével vásárolt is egy kevés földet vagy házacskát, sem tanyát sem istállót nem építhetett. 1770 után azokat sorolták a zsellérek közé, akiknek nem volt saját tulajdonú házuk, s munkaerejük egy részét a lakást adó gazdának kötötték le. A zsellérek általában huzamosabb ideig laktak egy-egy gazdánál, ott tartották állataikat is. Közülük sokan szereztek csekély földet, főleg szőlőt, s megélhetésüket részben saját gazdálkodásukból fedezték. A zsellérek legszegényebb rétege éves szolgálatot, bérességet vállalt. A béresek teljes ellátást, de minimális készpénzt kaptak, jövedelmük nem érte el a bérmunkával megszerezhetőt. 1809-től az olyan zsellérnek, akinek sem háza sem szőlője nem volt, csak két igavonó jószága, kötelező volt elszegődnie. 6 BKML. Kf. lt. No.7. Cl. F 1. N 9./1752. 7 BKML. Kh. lt. T 122. N 4./1810. 23