Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Gazdaság, gazdálkodás - Állattartás

Valamivel többet árul el a napló a gazdaságbeli sertéstartásról. Horváth Antal rendszeresen fogad kanászt. 1793-ban 28 sertése van. Ez a szám azért is figyelemre méltó, mert a tanyáján egy gazda sem tarthatott harmincnál több disznót, hanem köteles volt a közösen fogadott kanász keze alá adni, és csak ott legelhettek - vagy őszi-téli időben makkolhattak - , ahol a gazdasági gyűlés vagy a tanács kijelölte a konda helyét. A hízókat a tanyán és a városi ház udvarán levő hidas ólban tartották, s moslékkal hizlalták. A hízó disznók gondozása a háznál tartózkodó szolgáló feladata volt. A moslékot a disznók forrázva, de persze nem forrón kapták. 1794-ben például a harminckét sertésből a tanyán két öreg disznót és tizenöt malacot tartott. Kellett a sok malac, hiszen sokszor a cselédek bérébe is beszámított egy-egy malacot esetleg süldőt. A három Horváth testvér és Fazekas Pál 1798-ban együtt alkalmazott egy kanászt, méghozzá gyermeket, akinek olcsóbb volt a munkabére. A következő évi beírásból azt is megtudhatjuk, hogy az akkori kanász - akit vezetéknév nélkül csak Ignácnak nevez -, ötvennyolc és fél öregszám sertést őrzött, de júliusban elveszítette az egész kondát, ezért elcsapták. Egy öregszámnak a malacokból kettőt számítottak. Ebben a kondában Horváth Antalnak tizenhárom öreg disznaja és hét malaca, vagyis tizenhat és fél öregszáma volt. Az elcsapott kanász helyett 1800. január 2-ától Horváth János lett a kanász. 1801-ben Fazekas Pálnak már nincs sertése a falkában, ahová ismét gyereket fogadnak kanásznak. A kanászgyerek bére csak ruházatból és élelemből állt, pénzt nem kapott. Azt élelmezést a három testvér a közös falkában tartott disznók mennyiségének arányában felváltva vállalta. A kiskanásznak, úgy tűnik, mindenki parancsolhatott. Amikor az esztendős juhász a bojtárjával összeveszett, egyszerűen a birkák mellé állította a kanászgyereket. Nem csoda, ha a felügyelet nélkül maradt sertések elszöktek és kárt okoztak. A kárt persze meg kellett fizetni. A gazda rögtön fel is írta a vétkes juhász kontójára, el ne felejtse majd az elszámoláskor levonni a béréből. 214