Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus család életútja - A Horváth család - Horváth Antal családja

közügyekbe nem volt, s mint szavazati joggal nem rendelkezők­nek, nem is lehetett. A redemptusi jog elismertségéhez elengedhetetlen volt a meghatározott földmennyiség birtokolása 33 . A valódi redemptus jogok és az ezzel járó társadalmi elismertség megszerzése az immár önálló családot alapított Horváth Antal feladata lett. Antal hamar felismerte a helyzetét, s az adódó alkalommal megszerezte az első negyed sessió (35 kh) zálogos földet, és 1789-től intenzív gazdálkodásba kezdett. Azt, hogy mennyivel többre becsülte maga is a gazdálkodást a tanításnál, bizonyítják az iskolai kötelezettségeinek elhanyagolása miatt ellene beadott panaszok. Amint a tanácsi jegyzőkönyvben írták, „gazdasága folytatásához látván az oskolákat ell mulasztaná". 34 1791-ben a tanács a sok panasz miatt elbocsátotta. Horváth Antal ekkor végleg abbahagyta a tanítást. Azt hihetnénk, hogy mint elcsapott tanító bukott emberré válik, ám éppen az ellenkező hatást ta­pasztalhatjuk. Még ugyanabban az évben megválasztották vá­rosgazdának. A helyi nemzeti iskola volt professzorát 1791. november l-jén Horváth Mihály kerületi esküdt és Mihálovits Márton komisszá­rius jelenlétében (mindkettő közeli rokon!) választották város­gazdává azzal az ígérettel, hogy adandó alkalommal a szenátor­ságot is megkapja. 35 A megígért szenátorság ellenére Horváth An­tal tudta, hogy a legfontosabb saját gazdaságának növelése. Ezért a hangsúlyt továbbra is arra helyezte. Sikeres gazdálkodása, tanult volta, és közéleti tevékenységének megbecsültsége a családon be­lül is elősegítette kiemelkedő tekintélyének megszilárdítását. 1793-ban, amikor édesapja, Horváth Imre meghalt, Antal már nem csupán az önálló egzisztenciát, hanem a gazdasági elő­nyöket kamatozó társadalmi rangot is megteremtette magának. Redemptus, megfelelő kapcsolatokkal, jó családi háttérrel ren­delkező írástudó, a szenátorság várományosa. 1785-ben meg­33 Bánkiné, 1996. 34 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 16., 1780. jún. 18.; BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 117., 1791. máj. 14. 35 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 144., 1791. nov. 5. 190

Next

/
Thumbnails
Contents