Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus család életútja - A Horváth család - A mezőváros első főbírója, Horváth Imre és családja

4. Horváth László, Imre esetleges halála után is köteles megözvegyült Farkas Erzsébetet eltartani, de ha Erzsébet nem akarna tovább Lászlóval egy házban lakni, évi 10 Ft-ot kapjon lakásra. 5. Imre halála után Erzsébet az Imre ősi javainak örököseitói kapjon özvegyi tartásként évi 30 véka búzát, 20 véka árpát, és egy esztendős sertést. 6. Az özvegy köteles a férjét eltemettetni, egyben kötelezi magát, hogy férje ősi ingó és ingatlan javaira jusst nem tart. 7. Ha a feleség a férjet még annak életében elhagyná, semmire sem tarthat igényt. Farkas Erzsébet kijelentette, hogy a kapott javakkal megelégszik, s a kezére bízottaknak szorgalmas gondviselője lesz. A házassági szerződést a szerződő felek mellett, az örökség várományosai és hitelesítésként két szenátor írta alá.

16 Mindezt ünnepélyesen kihirdették a tanácsülésben, a felek pedig egybekeltek. A sors azonban rövid időt engedélyezett együttélésükre, mert Horváth Imre a következő évben meghalt. Imre, bár betegeskedett, még nem számított a halálra, hiszen a gondosan elkészített házassági szerződésből következtetve, a kor szokása szerint, bizonyára végrendeletet is hagyott volna. De végrendelet nélkül halt meg. Nem ismerjük özvegyének sorsát, azt viszont tudjuk, hogy házát árverésre bocsátották, s hosszas huzavona után unokaöccse Horváth András - Mihály fia - vásárolta meg 2499 Vft és 57 krajcárért.

17 A gyermektelenül meghalt ifj. Horváth Imre tőkeföldje testvéreire és azok fiú gyermekeire szállt. A közvetlen örökösök László, Antal és Mihály fia, András voltak. Horváth László, amint az Imre öccsével kötött egyezségekből is kiderült, szintén nehéz természetű, öntörvényű gazda volt. Közéleti tevékenysége a külső tanács tagságáig terjedt, ahová 1806-ban választották be. Különösen főbíróvá választott bátyjá16 BKML. Kf. Lt. Arc. 16. Cl. F5. №21./1821. 17 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 13. p. 556./1823. 184