Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus család életútja - A Horváth család - A mezőváros első főbírója, Horváth Imre és családja

Az özvegy vejével, Rózsa Istvánnal „egy sót s kenyeret evett", de tekintettel a kiskorú árvákra, a közös háztartást a tanács károsnak nyilvánította. A házat, amelyben laktak, a berendezéssel együtt eladatták, s Horváth Mihályné olcsóbb házba költözött a leányokkal. A két ház vételára közötti különbözetet a gyám kezelésére bizták, mivel „az özvegynek egy szerentse várandó hajadona volna, kinek ruházatjára pénzecskét fordítani szükséges". A házat 400 Ft-ért vásárolta meg Bánhidi József, s ebből 149 forintért tudott az özvegy egy kisebbet venni. Bánhidi adós maradt 200 forinttal, 20 forintot pedig Horváth Antal - mint gyám - a férjhezadandó Verona felruházására költött. Mihály vagyona tehát gyermekei felnevelését is szűkösen fedezte. Horváth Imre leánya, Viktória Klór János tanítóhoz ment férjhez. A házaspárnak két leánya született, akik korán árvaságra jutottak, hiszen édesanyjuk 32 évesen meghalt. A gyermekek neveléséről szintén kijelölt gyám gondoskodott. Viktória apai öröksége csupán a galambosi egyhatodrész föld fele és 200 Ft volt, vagyis az ő boldogulását apja csak a kiházasítással és a leányokat illető' csekélyebb örökséggel segítette. A századfordulóra Horváth Imre nyolc gyermeke közül csak Antal, Imre és László élt. Mindhárman önálló gazdálkodó életmódot folytattak, s közéleti tevékenységük is figyelemre méltó. Imrét mint külső' tanácsbelit 1799-ben székbírónak választották, Antal ekkor már több éve szenátor, de volt városgazda, másodbíró, 1800-ban erdőinspektor, ugyanez év novemberétől perceptor. László 1806-tól lett tagja a külső tanácsnak. A három fiú azonos alappal: negyed sessio tőkefölddel és jelentős állatállománnyal kezdhette gazdaságát. Sorsuk mégis különböző módon alakult. Életútjukat nagymértékben befolyásolta eltérő egyéni mentalitásuk. Imre és László kompromiszszumra nem hajló természete, redemptusi büszkesége számos konfliktust okozott, ami társadalmi megbecsültségükre is negatívan hatott. 179