Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Városkép a XIX. század első felében

1811-ben tizedenként egy-egy felügyelő szenátort nevezett ki a tanács azzal a feladattal, hogy az engedély nélküli építkezéseket megakadályozzák és bejelentsék. Az engedély nélkül építő gazda és a faragó büntetése egyaránt 12 Ft vagy 24 pálca volt. Ezidőben válik általánossá, hogy egy portára két házat is építenek.

48 Az egysoros utcákból kétsorosak lesznek, s a kezdetben a porta belső felére épült házakból fokozatosan új utca, utcák alakulnak. Az osztott telkek mérete 12 öl széles, 24 öl hosszú azaz 288 négyszögöl lett.

49 A városrendezést is elősegítette az utcán elhelyezett gabonásvermek fokozatos megszüntetése és az udvarokon létesítendő szemétgödrök kötelezővé tétele. A magánépítkezések és az utcarend szabályozásán túl a városiasodás egyik fokmérőjeként is említhetjük a közintézmények számbeli növekedését és egyre szebb külső megjelenését. A város szépítéséhez is hozzájárultak a helyi lakosok által tett kegyes alapítványok, amelyeknek első köztéri szobrainkat köszönhetjük. Ezek az alkotások nem csupán a vallásos érzület megnyilvánulásai. Észrevétlenül formálták az itt élők ízlésvilágát, formaérzékét, alakították a művészet iránti fogékonyságát. A magánházak oromzatát a vallásos érzületet kifejező, fából faragott szobrok díszítették. A Kiskun Múzeumban ma is látható Madonna szobrok, a helyi faragók ügyességét és a nép vallásosságát tanúsítják. Félegyháza város első köztéri szobra a Nepomuki Szent János szobor volt, Mayer János kőfaragó és Ritter János képfaragó mester alkotása.

50 Pintér Mátyás molnár 1802-ben tette le alapítványát a ma már műemlék, barokk Kálvária felépítésére, de az csak 1828-29-ben épült fel Fischer Ágoston kőműves munkájával. Az első keresztalapítványról 1799-ben olvashatunk. A kereszteket a városból kivezető utak mentén sóskúti mészkőből vagy fából: tölgyből és akácból készítették. A fakeresztek különösen gazdagon faragottak voltak, s a helybeli molnárfaragók kezenyomát di48 BKML. Kf. Lt. Arc. 18. С 3. F15. №37./l8ll. 49 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 15. p. 264-266./1828. 50 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 9. p. 362./1798. 167