Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Félegyháza újratelepülése 1743–1745 között

útvonal mellett már létező postaállomás és vendéglő közelében telepedtek le. A ferencszállási, galambosi, félegyházi és kisszállási négyes határ összeszögellésében az egy évre ingyenesen használatba kapott félegyházi földet foglalták el. Az újra népesített falu lakói szabadfoglalással vették művelés alá a területet, ki-ki annyit, amennyinek a megműveléséhez elegendő emberi és állati erővel és munkaeszközzel rendelkezett. A földfoglalás utáni társadalmi rétegződés 1744-ben: Házzal rendelkező telkes gazdák Zsellérek ? Ossz. 1 1/2 1/3 1/4 1/5 1/8 házzal ház, föld nélkül 1/2 1/3 1/4 54 120 5 13 2 1 31 44 4 1 1 13 289 Az 1743-ban érkezett zsellérek közül 1744-ben 6-an tudtak földet foglalni: négyen fél, egy személy egyharmad, és egy személy egynegyed telket vett művelés alá. Figyelemre méltó az is, hogy a nyolcvanegy zsellérből harmincegyen már felépítették saját házukat, ami reményt adhatott a gazdasági megerősödésre és önállósodásra. Mindez arra enged következtetni, hogy az első megtelepülök között nincs társadalmi rétegek szerinti merev elkülönülés. A kibocsátó helységben elfoglalt társadalmi és gazdasági helyzetüket sajnos nem ismerjük, de az az új településen változhatott és változott is.

3 így teljesült azok reménye, akik a bevándorlás eredményeként jobb életlehetőséget szerettek volna elérni. 1744-ben Félegyháza életét már a Jászkun Kerület többi helységéhez igazodó elöljáróság irányítja, élén a főbíróval. Van külön papjuk és templomuk, igaz, a templom még csupán fából készült, van kovács és kocsmáros. Léteznek mindazok a feltételek, amelyek a falu megmaradását erősítették. A buda-szegedi út melletti település, amelyet 1699-ben még kun pusztaként jelölt Pentz Kristóf összeírása, betagolódott a Jászkun Kerületbe, s mint rendezett közigazgatású falu vett részt az 1745-ös redempcióban. 3 Bánkiné, 1992. 40-41. 15