Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Vállakozók, mesterek

A közvetett szabályozó tevékenységbe tartozott az adásvételek ellenőrzése és tanácsi felügyelet alá vonása, valamint a taksás házhelyhez jutás feltételeinek megállapítása. A közvetlen szabályozáshoz sorolhatók az építési rendszabályok, a tisztasági, egészségügyi és tűzvédelmi rendszabályok, továbbá az utcák kialakításának és a telekosztások térbeli elhelykedésének szabályozása. A középítkezésekhez, a városirányító apparátus, az intézményrendszer - iskolák, egyház - fenntartásához egyre több bevételre volt szükség. 1770-től külön háziadót vezettek be. A város gazdálkodásából és a beneficiumokból a kocsmák, mészárszékek, halászat, vadászat és bizonyos mértékig a nád eladásból keletkezett bevételeket szintén közcélra fordították. A város jövedelmét gyarapították a boltos kereskedőktől beszedett árendák és a vásári helypénzek is. Vállalkozók, mesterek Félegyháza első vállalkozói a Balkánról betelepült görög kereskedők voltak. A török fennhatóság alatt álló területekről érkező örmény, görög, bolgár, albán vagy szerb nemzetiségű kereskedőket értjük a korabeli gyűjtőfogalmon, akiket görögkeleti vallásuk alapján nevezett a népi szóhasználat egységesen görögöknek. ' ' A Félegyházán tartózkodó görögök Makedóniából származtak. 1774-ben Fóti-Fotti György, Koszta-Kosztany Mihály, László Mihály és Markó János görög kereskedők bérelték a város négy boltját.

12 A bérleti díj évi 100-150 Ft volt. A XIX. század elejére már elmagyarosodtak, lakosi jogot kaptak, s ingatlanvagyont is szerezhettek. Jó példa erre a szentendrei származású Mihalovits „görög" család, akiknek idegen eredete teljesen feledésbe merült, s csupán mint tekintélyes helyi redemptus családot tartották számon őket. 1 ' Papp, 1987., 1998. 12 BKML. Kf. Lt. №17. Caps. 1. Fase. 3. №8./1767-1787. 143