Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Agrárpiac és társadalmi vetületei

marha eladása után járt. Birkából tíz darab számított egy marhának.

7 Vásári taksák az 1774. októberi vásáron: 1 marha: 3 krajcár, legelső sátor: 34 krajcár, a sorban levő sátrak után sátranként: 17 krajcár, sütögetők sátra után: 6 krajcár, kávés és pálinkás sátor után: 2 ft, 1 kocsi után: 3 krajcár. Ezek a díjak alacsonynak számítottak, de ezzel szerették volna idecsalogatni az árusokat, hogy minél távolabbi vidékekre is elvigyék az itteni vásárok hírét.

8 A belső piac élénkítése részben a lakosság ellátási gondjainak megoldását, részben a kistermelők és a tejfeldolgozás termékeinek, valamint a kézműves-termékeknek a forgalmazását szolgálta. A hetipiacokra Kecskemétről és a környező falvakból, főleg Alpárról jártak eladók. A helybeliek inkább vásárolni és nézelődni szerettek, az árusítástól idegenkedtek. 1787 decemberében úgy döntött a tanács, hogy ettől kezdve minden héten kedden és pénteken hetivásárok tartassonak. Egyben kötelezték a lakosokat, hogy ott „mindenféle apróbb baromfiakat, konyhai azalékokat úgymint lencsét, borsót, babot, kását, tojást, lisztet, vajat, pulykát, ludat, tyúkot stb." minél többet áruljonak.

9 A legnagyobb forgalmat a mesterek különféle portékáikból és az állatvásárokon bonyolították. Voltak olyan göblyös gazdák, akik évente több száz hízott marhát eladtak, de nem a helyi, inkább a pesti vásárokon. Számosan csak kupeckedéssel foglalkoztak. Helyben felvásárolták a jószágot, és lábon elhajtva más vásárokon drágábban értékesítették. 7 BKML. Kf. Lt. L 27. Cs 10. Sz 52./1794. 8 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 4. p 261./1774. 9 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. б.р. 201./1787. 133