Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

nász bére is 25 Ft, 20 véka búza, két pár bocskor és egy hétre három kenyér volt. '

8 Nem kívánunk a pásztorokkal bővebben foglalkozni, hiszen a pásztoréletről Tálasi István kitűnő feldolgozásainál aligha lehet többet mondani.

19 Itt csupán a témánk szempontjából fontos félegyházi sajátosságokat emeltük ki. A bérek évenként ingadoztak, mert pontos mennyiségüket a pásztor őrizetére bízott állatok száma is befolyásolta. A csordás fizetsége úgy is volt megszabva, hogy bizonyos számú tehén után 1-4 véka búza és egy kenyér járt. A nyájjuhász minden száz juh után kapott egy véka búzát, de ugyanígy változott a fejős juhásznak járó vasárnapi tej mennyisége is. Összességében megállapítható, hogy a pásztorok a földnélküliek közül a legkönnyebben gazdagodó csoportot alkották. A legtöbbnek háza volt a városban, a számadók irredemptusoknak számítottak. A commorans pásztorok kezdetben bojtárnak szegődtek, közülük sokan bizonyára éppen a könynyebb és gyorsabb gazdagodás reményében választották ezt a foglalkozást. Természetesen az egyéb kétkezi munkából élőknél lényegesen szabadabb életkörülmények vonzása is érvényesült. A földnélküliek közül sokan vállaltak csőszséget és egyéb szegődményes munkát. Az ő bérük változó, általában éves szerződéssel nyertek alkalmazást, s a készpénz mellett ruhaneműt és esetleg kis kertföldet is kaptak olyan helyen, ahol másnak nem kellett. A csőszöknek esetenként lakást is a helység adott. A közmunkák árát - szénakaszálás, fuvarozás, töltések, utak javítása - szintén a tanács szabta meg. Egy nap közmunkát kocsival szolgálva annyi értékbe számoltak, amennyi egy kaszás napi munkabére volt.

20 18 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 27. 19 Tálasi,1936. BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 3. р. 9-Ю./1770. 127