Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

vétetett". Pécsi Anna egy zálogos kaszálót és négy zálogos szántó parcellát húzatott ki az adólajstromból. A helyi földművelési gyakorlatban a nyomások kapcsolták össze a határbeli parcellákat, nem pedig a parcellák birtokosainak jogállása. Tartósan fennmaradt és a határnevekből igazolható a kétnyomásos gazdálkodás. Ugyanazokon a határrészeken voltak a felső fordulóba tartozó szántók és kaszálók, és hasonlóan csoportosultak az alsó forduló szántói és kaszálói is. Állításunkat az összeírásból kigyűjtött határrész megnevezések csoportosításával könnyen igazolhatjuk. Kis Berszón 23 parcella azonosításához diktálták be a vallomást tevők, hogy a „Pe gyalu hágeuluj" [Pe dealul hagäului] azaz a Hágó dombján találhatók. Mind a 23 parcellát a felső forduló szántói közé írták. Ugyanitt van egy irtás, amely ha teljesen művelhető lesz, szintén a felső forduló szántóihoz csatlakozhat a művelési rendben. A többi földművelő felső fordulón művelt szántója a határ más-más részén helyezkedett el, de egy-egy földrajzi megnevezéshez mindig több birtokos parcelláit lehet csoportosítani. A nagy almafánál „La meru tsel mare" [La marul cel mare] hat olyan szántóparcellát adtak fel, amelyek az alsó forduló szántói közé tartoztak művelés szerint. Ugyanitt volt egy parcella irtás és egy olyan szántó, amelyet művelése szerint a felső fordulóba soroltak. Itt érintkezhet egymással a két forduló. A helyek nevének és a művelési módnak az összevetéséből arra következtethetünk, hogy a dombos, erdős határban a művelhető területek foltszerűen helyezkednek el. Egy-egy művelhető folton minden ott birtokos azonos fordulóban használta a földjét. A Kis Berszón megfigyelhető határhasználat igazolható Preluka határrész megnevezéseinek és az azonos nevű határrészen található parcellák művelési módjának összevetéséből. Például a Simi ösvényénél „La Keráre Simi" [La càrarea Çimi] többeknek volt alsó fordulóban művelt szántója, míg a Dumitru dombjánál „La dimbu luj Dumitru" [La dâmbul lui Dumitru] a felső fordulóba sorolt irtásparcellák voltak. Ugyancsak azonos határrészén, hegyoldalban helyezkedtek el a szőlők. A szőlőt gyepűvel vették körül, pl. Berkeszen a Látó hegyben és a Mikolcza nevű helyen. A szőlők között szintén találunk irtásokat. Ezekről, mint puszta szőlőről tesznek említést, amin a vallomáskor szénát kaszálnak. Berkeszpatakán a „In Kosztá Nutsilor" [In coasta nucilor], azaz a Diófás oldalon, a hegyoldalon voltak a szőlők és a szőlőnek foglalt, de még be nem ültetett területek. A többi faluban nem írtak össze külön szőlős területet, a szövegközi megjegyzések mégis szőlőtelepítésekről árul80