Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

nehezítette a különböző társadalmi kategóriákba tartozók közmegegyezésére alapozott birtoklását. Szelnyitzei példáink mutatják, mennyire nem érezték büntetendőnek az irtást. Olyanok, akik a Telekiek szolgáló emberei voltak, tehát nem nemesi vagy libertinus származásúak, ott hagyták a szolgálatot, feleségül vettek egy nemes családba tartozó leányt, és irtottak maguknak egy darab földet az erdőből. A faluközösség hallgatólagosan egyetértett az ilyen földszerzéssel. Az irtások tovább növelték a határbeli művelt föld széttagoltságát. A főkapitányt említem példának, de szinte bármelyik birtokost említhetném, mindegyikük birtoka ugyanabban a fordulóban is több parcellából állt. A parcellák száma a teljes birtokolt terület nagysága szerint növekedett. Katona Mihály főkapitánynak Berkeszen 18 szántó parcellája volt a felső fordulón, amely mellé irtott 16 parcellát, az alsó fordulón 16 parcella szántója volt, s tíz parcella irtása. Kaszálója hat parcellába tagolódott. Gyakori, hogy egy kicsi birtokhoz hozzáirtanak jóval nagyobb területet. Fringfalván a Pap família nyolc osztozó tagja közösen irtott a felső fordulón meglevő két parcellájuk mellé hat parcellát. A Szuts atyafiak 16an gazdálkodtak osztozatlanul, s 1 köblös szántójukhoz 7 köblöset irtottak sok parcellában. Egy bizonyos idő elteltével, amikor már nincs vagy alig van nyoma az erdő kiirtásának, a parcellát nem nevezik irtásnak. Ilyen estekben csak a szövegkörnyezetből következtethetünk a parcella megszerzésének irtásos módszerére. Például amikor egy parcella a Telekiek kodruj erdejében található, bizonyosan irtással keletkezett. Máskor az irtásparcellában „még vannak vastag fennálló szálos fák", mint pl. Drágos Ursz butyászai nemes földjén, de már szilvása, almása, sőt szőlője is van az irtásban. Szelnyitzén a Kozmutza testvérek 25 köblös helyet irtottak. Ők maguk Prelukán laktak, s a szelnyitzei irtásra törökbúza kasokat építettek. A legtöbbször mégis szénatermőnek használják az irtást, s csak akkor fordítják szántóra, amikor a fák gyökerei is kipusztultak. Egy-egy településen a föld jogi helyzetét tekintve megkülönböztethetünk colonicális, azaz jobbágyparaszt telkeket, allodiális, azaz Teleki birtokokat, nemesi közbirtokossági földet, továbbá a valamelyik kategóriához csatlakoztatott irtásföldet. Az összeírásból sem a jobbágy telkek száma, sem azok mérete nem derül ki. Róluk közbevetett megjegyzések, határbeli szomszédságuk feljegyzése ad kevés, de fontos információt. Megállapítható, hogy a jobbágyok és a nemesi közbirtokosok parcellái egymás mellet, a határban, 78