Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

6-8 kh szántó és 1-2 kh rét. A szabályozás azonban csupán javaslat maradt, mivel az úrbérrendezés nem valósult meg. Ha megnézzük összeírásunk birtokait, láthatjuk, hogy pl. Gaurán a felső forduló antiqua szántói 1-10 köblösek, s ehhez többen irtottak tíz köbölnél nagyobb területet, volt, aki 28 köblöt csak az egyik fordulón. Hasonló a helyzet a kaszálók vonatkozásában. Oriási eltérések mutathatók ki az egyes birtokosok szántóinak, kaszálóinak nagyságában. Az így kialakult határbeli birtokok a belső antiqua lakótelekkel sincsenek arányban, holott éppen azokhoz kellene a külső járandóságot arányosítani. Ha tovább elemezzük a szántók nagyságrendi megoszlását, megállapíthatjuk, hogy az irtások mérete teljesen független mind az antiqua belső telektől, mind az antiqua mezei földtől. Előfordul, hogy ugyanabban a helységben egy zsellérsorba csúszott nemesnek 1 köblös beltelke van, de semmi egyebe, míg a Vi mérős beltelek birtokosának több mint 13 köblös szántója van az alsó fordulón, s még a felső fordulón is szánt. Egy másik Vi mérős beltelken élő nemesnek viszont ugyanezen az alsó fordulón a 2 köblöset sem éri el a szántója. Gaura példáját emeltem ki, de forrásközlésünk táblázatai mutatják, hasonló aránytalanságok voltak más településeken is. A beltelek szabályozó szerepe fellazult. Olykor megnehezíti az eligazodást a rokonok osztatlan közös birtokon történő gazdálkodása. Némely településen, a közbirtokosságon belüli csoportképzőnek tekinthetjük, hogy a birtokosok önállóan vagy rokoni közösségben használják a birtokot. Két faluban, Fringfalván és Hosszúfalván egyetlen közbirtokos sem gazdálkodott teljesen önállóan. Külön csoportot képezhetünk az extraneusokból. Ez utóbbiak nem ugyanabban a faluban laktak, amelyikben a birtokuk volt. Közülük sokan bérbe adták a földet egy-egy helybelinek művelésre, mások zsellért ültettek bele, 33-an pedig teljesen pusztán hagyták. A birtoklás zavaros helyzete legszembetűnőbben az erdők birtoklásában mutatkozott meg. A nemesek az erdőt - akár a falué volt, akár a Telekieké - egyaránt irtották, hiszen közföldnek tekintették. A kialakult birtoklási helyzetet csak egy módon lehetett volna tisztázni, ha a közföldeket megosztják, s a kisnemeseket és a jobbágyokat meghatározott telekrendszerbe szorítják. Mivel Erdélyben úrbérrendezés nem volt, s a telekméretet sem szabályozták, az elkülönítés szinte feloldhatatlan akadályokba ütközött. A Telekieknek ahhoz, hogy a maguk tulajdoni hányadát egyértelműen elkülönítsék, elsősorban a meglévő birtoklási helyzetet kellett tisztázniuk. A tisztázáshoz tartozott a jogosultságok gyakorlásának felmérése. 76