Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

zsellér felett uraskodott.

137 Összeírásunkból egy még szegényebb nemesi rétegről szerzünk tudomást, olyanokról, akikről szinte csak a nemesi öntudat megtartása mutatja a nemességhez tartozást. A XIX. század első évtizedében az 1809-es insurrectióhoz készült felmérésben Magyarországon 100 000 nemes családból 75 000 nemes család jövedelme nem haladta meg az évi 500 forintot.

138 Berzeviczy Gergely egy jobbágytelek éves jövedelmét 180 forintra becsülte, sokan a nemesek közül ennyi jövedelmet sem értek el. A paraszti életformát gyakorló kisnemesség az ország teljes nemességének mintegy Уз-da volt. Falvainkban a töredék antiquákon élő nemesek jelentős része kenyerét is alig termelte meg. A jobbágyoktól való megkülönböztetésük sarkalatos kritériuma adómentességük volt. A kisnemesek tömege azonban, sem a vármegyékben, sem a külön jogokkal élők kerületeiben, mint például Kővárvidéken, nem volt egységes. Kő vár-vidéken a kisnemeseknek legalább 80%-a maga végezte a földművelés paraszti munkáját, hiszen jobbágyuk egyáltalán nem, zsellérük keveseknek volt. Illeszkedtek abba a kisnemesi társadalomba, amely magyarországi viszonylatban úgy jellemezhető, hogy: túlnépesedett, elszegényedett, pauperizálódott közösség.

139 A vallomásokból érzékelhető, hogy a jobbágyok és a nemesi közbirtokosok társadalmi csoportja legmarkánsabban öntudatában különült el. 137 FÓNAGY Zoltán 1999. 1185. 138 SZABÓ István 1941.b.53. 139 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2004. 168. 62