Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

AZ ÖSSZEÍRÁS 1997-ben többévtizedes levél tárosságom után, mint a Kiskun Múzeum igazgatója, részt vettem a múzeumi könyvtár revíziójában. Ekkor figyeltem fel a három különleges bőrkötéses „könyvre". Első észrevételem a kötetek levéltári provenienciájanak megállapítására terjedt. Az alaposabb tartalmi vizsgálódásra néhány év múlva kerülhetett sor. Az öszszeírás jelentősége nyilvánvaló volt. Hozzáfogtam az időigényes, tudományos feldolgozáshoz, remélve, hogy lehetőségem lesz a közreadásra. Ez a lehetőség a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának elnyerésével 2006-ban nyílt meg. Az összeírást 1946-ig az igazságügy-minisztérium mellett Vájna Károly

43 által létrehozott országos büntetéstörténeti gyűjteményben őrizték. A gyűjteménybe gazdag könyvtári-levéltári és tárgyi anyag tartozott. Azt, hogy összeírásunk mikor került oda, nem tudjuk. A II. világháború alatt a büntetéstörténeti gyűjtemény megrongálódott, egy része elpusztult, a maradék 1946-ban Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban kapott helyet. A megmentett anyag leltározása az évek során több szakaszban történt. Mivel a múzeumnak sem levéltárosa, sem levéltára nem volt, természetesnek tekinthető, hogy a könyvformátumú kéziratokat a könyvtári kötetek közé leltározták. így további évtizedekre rejtve maradt, hogy az összeírásban Kő vár-vidék 18 településének nemesi közbirtokosait vették számba. A latin és magyar nyelven írott kötetek azonosítása után a kéziratok keletkezésének okát, idejét, helyét kellett megállapítani. Az összeírást Túri József erdélyi kincstári tanácsos, Erdély és a Partium köz- és pénzügyeinek irányítója kezdeményezte. 1803. május 28-án, Marosvásárhelyen hirdették ki II. Ferenc Magyarország királya, Erdély nagyfejedelme kényszerítő és tanúsító levelét, amelyben helyt adott Túri kérésének az összeírást illetően. Túri kérelme arra irányult, hogy az Erdélyi Kancellária és az erdélyi királyi ítélőtáblák név szerint felsorolt írnokai és az erre a feladatra felesketett jegyzői, az erdélyi megyék, a székely székek, Fogarasföld és KőVajna Károly 1851-ben született Nagyenyeden. 1874-től mint jogvégzett, különféle hivatali beosztásokban dolgozott, majd 1887-től került a börtönügyi pályára. 19