Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
Április 12-én megkezdődött az elvonulás Pest alól. A VII. hadtest Vácra vonult, s ott maradt 14-ig, amikor a Poeltenberg- és a Kossuth-hadosztály továbbmenetelt Rétságra, a Kmety-hadosztály viszont a Duna völgyének megfigyelésére Vácott maradt. Április 15-én a VII. hadtest két előbbi hadosztálya Ipolyságra, 16-án Magyarádra, 17-én Füzesgyarmatra vonult tovább. 231 A Görgei vezette főoszlop a Garam folyó elérése után megkezdte az átkelési előkészületeket. Az I. hadtest Óbarsnál, a III. Kálnánál és Nagyszecsénél, a VII. két hadosztálya Zsemléméi vert hidat. Görgei arra számított, hogy 18-án mindhárom hadtest átkelhet a Garamon. Bár a hídverés Óbarsnál kezdődött először, itt haladt a legkevésbé, így Görgei az I. hadtestet is Nagyszecsénél szállította át a folyón. A VII. hadtest is rengeteg nehézséggel küzdött, miután a Zsemlér és Szentgyörgy közötti terület víz alatt állt. Gáspár először abban reménykedett, hogy 17-én este, majd pedig hogy 18-án délelőtt készen lesz a zsemléri híd, de végül az is csak 19-ére készült el. 232 19-én az I. és III. hadtest Nagysallóra menetelt, s itt ütközött bele a Wohlgemuth altábornagy vezette es. kir. tartalék hadtest erőibe. A VII. hadtest reggel 7 órakor kezdte meg az átkelést a Garamon. Közben már hallatszott az ágyúdörgés Nagysalló felől, ezért Gáspár siettette az átkelést. A Nagysalló felé indult csapatokat a községtől balra rendelte, a tüzérséget és a lovasságot a III. hadtest segítségére, Poeltenberg egyik dandárát pedig közvetlenül Nagysallóra, hogy megfigyelje a zselizi utat. Az ezután átkelt csapatok szintén egyenesen Nagysalló felé tartottak. A tüzérség olyan szerencsésen lőtte az ellenséges lövegeket, hogy azok azonnal visszavonultak, a Waldberg-dandár két zászlóalja pedig a falutól balra előnyomulva, az ellenséget a település kiürítésére kényszerítette. A cs. kir. tüzérség ugyan megpróbált újabb tüzelőállást foglalni, de miután a hadtest utászai két árkon hidat vertek, a magyar tüzérség ismét előnyomult, s elűzte a cs. kir. tüzérséget. Ezalatt Poeltenberg ezredes a 4. (Sándor) huszárezreddel és a lovasütegekkel az ellenség jobbszárnyát kapta oldalba, egyesülten a Nagysándor József vezérőrnagy vezette, a III. hadtesthez tartozó lovassággal. Az ellenség Nagymálasig vonult vissza, s eközben folyamatosan üldözték. Itt ismét előreküldték a lovasságot, míg a gyalogság egy része egy üteggel balról kerülte meg Nagymálast, két és fél üteg pedig az úton nyomult előre. Ezalatt a nagymálasi erdőből két ellenséges zászlóalj bontakozott ki, de a tüzérség lövései ezeket felbomlasztották és községbe űzték. Miután a községet immár szemből és oldalról lőtte a tüzérség, az ellenség a település mögé vonult vissza. Ekkor az itt lévő csapatok feletti parancsnokságot Zámbelly Lajos alezredes, a hadtest táborkari főnöke vette át, s két zászlóaljat az erdőbe küldött, hogy az ott védekező ellenséges csapatokat oldalba fogja. Gáspár ezalatt a balszárnyon vezényelt, majd egyesülve Zámbelly oszlopával, Nagymálason átnyomulva, Fámádig üldözték az ellenséget. Itt a tüzérség ismét hevesen lőtte az ellenséges csapatokat, mire azok két részre szakadva, nagyobb részük Jászfalu, kisebb részük a csekei erdő felé vonult vissza. A nagyobb részt a III. hadtest lovassága, a kisebb részt Zámbelly üldözte, 3 század Sándor-huszárral, s mintegy 100 foglyot ejtett. Em231 Okmánytár (e kötetben) No. 64-82. 232 Okmánytár (e kötetben) No. 83-84., 86-89., 91-94., 96.; Böhm - Farkas - Csikány 115. o.; Zámbelly Lajos 102-103. o.; Pongrácz István II. 118-123. o.; 63
