Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
volt." 310 Zámbelly jellemzése nem jóindulatú, de pontosnak látszik. Ludvigh János képviselő és kormánybiztos, Kossuth bizalmasa pedig úgy vélte, Görgei túlbecsülte Gáspár tehetségét. 31 De tegyük hozzá, 1848-49 tábornokainak többsége Gáspárhoz hasonlóan gyors karriert futott be, s a főtisztből lett tábornokok között a hadvezéri őstehetség Damjanichon kívül szinte mindenkinek, még a vezérkari képzést kapott Görgeinek és Klapkának is meg kellett küzdenie a hadtestparancsnokság által reá rótt feladatokkal. Több ezer fő egyszemélyi irányításánál már nem volt elég a személyes vitézség, hanem szükség volt áttekintő képességre, hadvezéri szemmértékre is. Ez néhányakban megvolt, de még ők, egy Guyon, egy Leiningen, egy Poeltenberg, egy Dessewffy, vagy a Gáspárt és Görgeit oly lelkesen kritizáló Kmety is időnként követtek el Gáspáréihoz hasonló hibákat, s megesett, hogy ők sem hallgattak az utólag jobbnak látszó megoldást tanácsoló tisztjeikre. Végül még egy megjegyzés: az események utólagos elemzése során mindig könnyebb megmutatni a helyes vagy helyesebb megoldást, de a helyszínen, amikor a hadvezért százféle hatás éri, amikor el kellene egymástól különíteni a lényeges és lényegtelen információkat, amikor dönteni kell a merésznek és a biztosnak látszó megoldások között, még a magyar honvédtábornokoknál sokkal alaposabb képzettséggel és nagyobb tapasztalattal rendelkező es. kir. tábornokok is hibáztak. Az ő harcászati és hadászati rutinjuk egyetlen előnye az annyit kritizált magyar tábornokokkal szemben 1849 tavaszán szinte csak abban állott, hogy tudták, mikor kell elrendelni a visszavonulást. S ha figyelembe vesszük, hogy Gáspár végül is az egész tavaszi hadjárat alatt betű szerint teljesítette a kötelességét, ez a kötelességteljesítő magatartás még mindig messze fölötte áll a Windisch-Grätz parancsait elszabotáló Jellacicén, vagy 1849 nyarán a magyar oldalon Perczelén vagy Dembinskién. Zámbelly Lajos 95. o. 311 Ludvigh János Kossuth Lajoshoz, Tata, 1849. június 23. MOL OHB 1849:8595. Kivonata: MOL R 123. Vörös Antal iratai. No. 385. Kivonatosan közli Steier Lajos: Haynau és Paskievics. Bp., é. n. I. k. 59. o. 83
