Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

A szabadulás után Gáspár ezután előbb Nagyváradon élt, rendőri felügyelet alatt, s itt fia és lánya nevelésének szentelte életét. 1851-ben egy Charles Loring Brace nevű amerikai utazó akit később néhány hétre bebörtönöztek Nagyváradon - felkereste őt. Úti beszámolója szerint Gáspárt azért nem ítélték halálra, mert ellenezte a függetlenség kimondását, s azt követően nem volt hajlandó szolgálni. Magyarázatként hozzátette, hogy Gáspár korábban 12 évig szolgálta a császárt, s hogy „természetesen jelenleg eléggé lojális." Jellemzése szerint Gáspár „szívélyes, érzelemdús férfi", igazi becsületes katona, de „csupán egyszerű szablya", nem pedig tábornok, „és nem az új idők embere." Nem sok hasznát fogják venni, ha egy újabb forradalom kitörne Magyarországon - fejezte be a rövid jellemzést. Bár van olyan feltételezés, hogy Brace az emigránsok és az itthoni összeesküvők között lett volna valamiféle összekötő, ennek semmilyen nyoma 299 nincs. 1853. május 19-én engedélyezték számára az áttelepülést Bihar községbe. Ez évből származó rendőrségi jellemzése szerint magatartása visszahúzódó, teljesen monarchikus érzelmű katona, rendkívül nyugodt és szerény magaviseletű. Csendes, illemtudó, s minden aggasztó társaság nélküli személy.

300 A felesége földbirtokából és szőlejéből származó jövedelmet később azzal egészítette ki, hogy postát vett Biharon, s „mint postamester, kedves volt mindenki előtt tiszta, szeplőtlen jelleméért."

301 1857-ben felfüggesztették internálását, de fenntartották „feltűnés nélküli" rendőri megfigyelését.

302 A kiegyezés után Gáspár kezdeményezte a Bihar megyei honvédegylet megalakítását, majd az egylet minden évben megkoszorúzta az orosz hadseregből átszökött, s Nagyváradon az oroszok által kivégzett Konrád (Kazimierz) Rulikowski sírját. 18681872 és 1872-1875 között Bihar város országgyűlési képviselője volt, s a Tisza Kálmán - Ghyczy Kálmán-féle balközéphez tartozott. 1875 után az Országos Központi Honvédegylet elnöke volt.

303 A nyilvánosság előtt viszonylag ritkán szólalt meg. 1862-ben, amikor a „Magyarország" leközölte Kmety György 1853-ban Görgei emlékirataira írott válaszát, Gáspár Kmety reá vonatkozó állításával kapcsolatban, ti. hogy az isaszegi csatában tétlen maradt, megküldte válasznyilatkozatát a „Magyarországnak", s ahogy írta, igyekezett „a lap ismert szellemének tetemes engedményeket tenni." Ám még ez is kevés volt ahhoz, hogy Pompéry János szerkesztő hajlandó legyen leközölni a választ. Gáspár erre a „Pesti Napló"-nak küldte meg a választ, de ez a lap sem közölte azt. Gáspár ezután a védőiratot Görgey Istvánnál, Artúr öccsénél tette le.

304 1867-ben egy állítólagos honvédtiszt az aradi gyásznapokról írott visszaemlékezésében azzal vádolta, miszerint megkegyelmeztetését annak köszönhette, hogy az isaszegi : Charles Loring Brace: Hungary in 1851; with an Experience of the Austrian Police. New York, 1853. 274. o. Idézi Nemeskürty István: Parázs a hamu alatt. Bp., 1981. 58-60. o. 300 HL Abszolutizmuskori iratok. Nem gyanúsak megfigyeléséről készült kartonok. Gáspár Andreas. 301 Vasváry Ferenc 315. о. Ю2 HL Abszolutizmuskori iratok. Nem gyanúsak megfigyeléséről készült kartonok. Gáspár Andreas. 303 Vasváry Ferenc 315. o. 304 Okmánytár (e kötetben) No. 127. Ld. még Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben 18491867. Bp., 1918. 235., 237. o. 80