Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Vécsey, hogy nekünk, többieknek nem fog bajunk esni, de ő bizton tudja, hogy Grünne rajta bosszút áll."

288 Gáspár emlékiratából tudjuk azt is, hogy a fogságban a tábornokok „keserű szemrehányásokkal illették Poeltenberget", mert az orosz táborból visszatérve azt terjesztette, „hogy senkinek nem fog bántódása esni, mert az oroszok biztosították a védelmet mindenki számára." Poeltenberg „maga is önmagával szemben tele volt szemrehányással, és e tévedése miatt öngyilkosságra is gondolt."

289 Ernst szeptember 27-én terjesztette fel az ítéleteket Haynauhoz, aki október l-jén megerősítette azokat. Gáspár esetében felhívta a figyelmet arra, hogy a haditörvényszék nem mondta ki rá a vagyonelkobzást, pedig azt a kiadott kiáltvány minden felségsértésben bűnösnek bizonyuló vádlott esetében kilátásba helyezi. Ezért ezzel kapcsolatban magyarázatot követelt Ernsttől.

290 Ernst október 6-án kelt válaszában tudatta Haynauval, hogy Gáspárt a haditörvényszék csak fegyveres felkelésben való részvételért mondta ki bűnösnek, arra pedig a vagyonelkobzás nem vonatkozik.

291 „Negyedikén este már tudtuk, hogy valami történni fog másnap, mert a fogházhelyiségeink körül nagy járás-kelés volt észlelhető - írta Gáspár emlékirataiban. - Este bejött a foglár, akitől kérdezősködtem, hogy mi történik odakint, és tőle megtudtam, hogy kutattak a társaimnál fegyverek után, nehogy kárt tegyenek magukban holnap. Mikor én mondottam, hogy énnálam nincsen fegyver, azt a választ nyertem, hogy nem kapott arra parancsot, hogy engem megkérdezzen, amiből arra következtettem, hogy velem úgy látszik, más fog történni, mint vitéz bajtársaimmal, meg voltam győződve, hogy én kegyelmet, ők öt-tízévi várfogságot kapnak, amelyik majd megszűnik, mihelyt közbelép érdekünkben az orosz császár. Erre akkor olyan nagyon számítottunk. Valahányszor alkalmunk volt egymásnak hírt adnunk, Poeltenberg mindig azt üzente, hogy ő beszélt a muszkákkal, nem lesz semmi baj, csak késlekednek."

29

" Október 5-én reggel hétkor a hadbíróság felolvasta a vádlottaknak a halálos ítéletet. A hadbíróság ekkor közölte Kiss Ernővel és Vécseyvel is az ítéletet. Gáspár feljegyzése szerint társai „olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla." 9 A vádlottakat ezt követően visszakísérték a cellájukba, s mindegyikükre ötfőnyi őrség vigyázott a továbbiakban. Az ítélet kihirdetése után Gáspár kérte, hogy az utolsó napot bajtársaival tölthesse, de ezt nem engedélyezték számára. Nagysándor a lelki vigaszt nyújtó Vinkler Brúnó minorita szerzetest kérte meg, hogy búcsúzzon el a nevében Gáspártól, amit az meg is tett.

294 Az október 6-i kivégzés alatt Gáspár már a cellájában volt, s csupán mások beszámolójából értesült a történtekről: „Akik látták őket az utolsó útjukon, azt mondották, hogy a kísérő katonaság lógatá a fejét, szomorkodván; de a hős hadfiak mindannyian büszke daccal ménének. Úgy mesélik, hogy Damjanich még élcelőde is folyvást. Isten 8 Bartha Albert 69. o. 9 Bartha Albert 76. o. 0 Katona Tamás II. 227-229. o. ' Katona Tamás II. 232. o. 2 Bartha Albert 214. o. 3 Bartha Albert 23l.o. 4 Bartha Albert 214. o.; Katona Tamás I. 259. o. (Vinkler Brúnó visszaemlékezése). 7S