Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

s így az biztossá vált, „legalázatosabb alulírott az anélkül is igen elfáradt csapatokat a legjobb szándéktól (és nem szolgálati hanyagságtól) vezettetve kímélni akarta."

236 Április 22-én azonban a hadtest mégis végrehajtotta a felderítést. Miután Gáspár és Zámbelly megállapították, hogy a túlparton lévő ellenséges tüzérség miatt a hidat nem lehet világosban jelentős emberveszteség nélkül megközelíteni, egy osztagot helyeztek el Párkányon azzal a megbízatással, hogy a sötétség beálltával próbálja meg felgyújtani a hidat, majd a hadtest visszatért Bátorkeszibe, Köbölkútra és Búcsra. Gáspár jelentette ezt, s egyben azt is, hogy az ellenség Esztergomból Szőny felé húzódik.

237 A Poeltenberg-hadosztály négy Sándor-huszára 22-én éjszaka 10 órakor a helyi parasztok segítségével leégette a Párkányt Esztergommal összekötő hidat, s ezzel megakadályozta, hogy az Esztergomba visszavonult es. kir. csapatok esetleg újabb támadásba kezdjenek. Gáspár egyben közölte a fővezérséggel, hogy Poeltenberg jelentése szerint az esztergomi ellenség megkísérli helyreállítani a hidat, de Poeltenberg ennek megakadályozására nagyobb erőt küldött oda.

238 Április 21-én Weiden táborszernagy elrendelte Pest kiürítését, s csapatait megindította a nyugati határszél felé. 22-én a magyar I. és III. hadtestek elérték Komáromot, s észak és északnyugat felől felszámolták az ostromzárat. Április 23-án Görgei arra a hírre, hogy a Vág mögé visszavonult Wohlgemuth ismét Érsekújvár felé tart, a hadsereg hátának biztosítására nem Komáromba, hanem Perbetére rendelte a VII. hadtestet.

239 Gáspár április 23-án Bátorkesziből tudatta a fővezérséggel, hogy a Köbölkútra kikülönített Poeltenberg most érkezett jelentése szerint Farnadnál s Kürtnél több száz ellenséges lovas és gyalogos áll, valószínűleg a Nagysallónál szétvertekből. Ezért Poeltenberg Liptay dandárát 4 löveggel Gyiván át kiküldte, hogy elvágja útjukat Párkánytól, egy lovasosztály pedig Kisújfalun át Kürtre nyomult előre. Poeltenberg Farnád felé küldött különítménye Szőgyénig előnyomult, itt azonban megtudta, hogy a Farnadon álló ellenséget, kb. 500 főt, egy Léváról jövő csapat elfogta.

240 Gáspár április 24-én reggel 9-kor érkezett Perbetére. Tudatta a fővezérséggel, hogy Köbölkutat megszállva tartja, Párkányba néhány vadászt küldött, s a Zsitva átkelőit megfigyelteti.

241 Betegség vagy tiltakozás? Gáspár András és a trónfosztás Gáspár 1849. április 24-én Perbetérői Görgeihez intézett jelentésében köszvényes fájdalmaira hivatkozva betegszabadságot, illetve békealkalmazást kért Görgeitől. Beadványában hangsúlyozta, kifejezhetetlenül nehezére esik ezt éppen akkor kérni, „amikor a szeretett hazának férfiakra van szüksége, és amikor minden kar szükséges ahhoz, hogy ellenségeink zsarnokságától megszabadítsuk." Mint írta, „megerőltető Okmánytár (e kötetben) No. 107. 7 Okmánytár (e kötetben) No. 109. és 111.; Pongrácz István II. 135. o.; 8 Okmánytár (e kötetben) No. 115-116. 9 HL 1848-49. 23/314.; Pongrácz István II. 140-141. o. 0 Okmánytár (e kötetben) No. 115-116. 1 Okmánytár (e kötetben) No. 117. és 120. 65