Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Bizonyosan nem. Tehát az eredmény egy . Üldözésről az est beálltával úgysem lehetett szó. Én most is tiszta öntudattal mondom, hogy miután semmi rendkívüli körülmény önkéntes előnyomulásomat kívánatossá nem tette, nehogy a szükséges összeköttetést előnyomulásom által megszakasztván, lehető előnyök reményében tán igen is sokat kockáztassak: nekem a fővezéri parancs által kijelölt korlátokon túllépni nem volt szabad. A tudatlanság vádja ellen, mellyel engem Kmety úr illet, önérzet és szerénység csak annyit enged mondanom, hogy bajtársaim s a nemzet előtt lezajlott katonai pályámon a közembertől föl és végig, sohasem egyéni vagy családi öszveköttetés, protekció vagy nepotizmus mozdított előre, s mégis már 1843-ban márciusban kapitány valék, holott minden, ki az akkori viszonyokat ösmerte, tudhatja, hogy főleg igénytelen sorsú magyar embert az osztrák hadseregben tudatlanságért nem tettek soha kapitánnyá.""

1 Gáspár mentségére még két dolgot lehet elmondani. Egyrészt azt, hogy tudta, miszerint a magyar hadsereg jobb oldalában erős ellenséges csapatok mozognak, s hogy némi joggal tartott attól, miszerint a Vác környékén oldalállást elfoglaló ellenséges csapatok az idő előtti Gödöllő elleni előnyomulás esetén oldalba vagy hátba támadhatják őt. Másrészt pedig, az április 5-i kedvezőtlen tapasztalat aligha múlt el nyomtalanul a lelkében, s ezért inkább a kapott diszpozíció betűjéhez, mint szelleméhez ragaszkodott.

224 Pon grácz István szerint Gáspárnak az volt az egyetlen hibája, „hogy jobban féltette a seregét, mint az életét, azért szigorúan csak a rendeletekhöz tartja magát, nem mer extrato semmit se tenni."

225 Érdekességként megjegyzendő, hogy Kossuth április 14-én mondott beszédében egyenesen Gáspár érdemének minősítette, hogy az ellenség kénytelen volt kiüríteni Gödöllőt.

2 6 Görgei április 7-én akart összpontosított támadást indítani a gödöllői állás ellen, de ezt Windisch-Grätz nem várta be, hanem visszahúzódott a főváros előterébe. Az április 8-i gödöllői haditanács Kossuth jelenlétében úgy döntött, hogy tekintetbe véve a Pest elleni támadás kockázatát és az ellenség még mindig meglévő túlerejét, csupán a fősereg egy részét (a II. hadtestet, a VII. hadtest Kmety-hadosztályát és Asbóth Lajos 12. hadosztályát) hagyja Pest előtt. Ezek feladata ugyanaz, mint Hatvannál Gáspáré volt: elhitetni azt, hogy a magyar fősereg egésze itt táborozik. Eközben az I. és III. hadtestek, illetve a VII. hadtest Kossuth- és Poeltenberg-hadosztálya Vácon keresztül a Garam felé tör előre, s azon átkelve indul a es. kir. csapatok által körülzárt Komárom felszabadítására. A haditerv ideális esetben lehetővé tette az ellenséges fősereg visszavonulási útjának elvágását; reálisan azt lehetett tőle várni, hogy a cs. kir. sereg kénytelen lesz harc nélkül kiüríteni a fővárost. A kivitelezés persze nem volt ennyire egyszerű: Vácot egy cs. kir. hadosztály tartotta megszállva, a Garam mögött egy újonnan szervezett cs. kir. hadtest állott, s kérdéses volt, hogy az Aulich vezette csoportosítás képes Okmánytár (e kötetben) No. 127. Görgey István II. 119-121. o. Pongrácz István II. 93. o. KLÖM XIV. 875. o. 61