Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

rendelkezést Gáspár adta ki. Zámbelly Lajos emlékirata szerint a tisztikar nem örült a személyi változásnak.

207 Április 5-én a két hadosztálynak Hatvanban kellett maradnia, s ide kellett vonulnia a Kmety-hadosztálynak is.

208 Gáspár valójában ezen a napon intézkedett először önálló parancsnokként. Ez alkalommal pedig személyesen Windisch-Grätzcel került szembe Hatvannál. Április 4-én ugyanis a magyar I. és III. hadtest Tápióbicskénél beleütközött Jellacic utóvédjébe, amely először alaposan megtépázta Klapka csapatait, de aztán Damjanich III. hadteste megfordította az ütközetet, s menekülésre kényszerítette Jellacic két dandárát. Windisch-Grätz nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ütközetnek, annál is inkább, mert Jellacic hadijelentéséből nem derült ki, hogy az ütközetet a cs. kir. csapatok veszítették el. Sőt, utasította Jellacicot, hogy csapatai egy részével üldözze a magyarokat, a többiekkel pedig siessen észak felé. Windisch-Grätz ugyanis elhatározta, hogy április 5-én támadást indít a Hatvan-Gyöngyös-Jászárokszállás háromszögben feltételezett magyar főerők ellen. Miután azonban 5-én arról értesült, hogy azok elhagyták Hatvan környékét, aznap csupán egy erőszakos kémszemlét indított Hatvannál. A Hatvanig előnyomuló cs. kir. csapatok élén haladó Liechtenstein altábornagy beszélgetésbe elegyedett az előőrsön álló magyar huszárokkal, akik történetesen az ő korábbi ezredéhez, a 9. huszárezredhez tartoztak. A kedélyeskedés láttán Zámbelly Lajos állítólag figyelmeztette Gáspárt, hogy az ellenség ezzel csak el akarja terelni a figyelmet, mert nyilván máshol készül támadni. A délután 3 óra tájban induló akciót Liechtenstein altábornagy (korábban Gáspár parancsnoka) vezette, s két század könnyűlovas és két század dzsidás, valamint két röppentyű vett benne részt. Az úton a két dzsidásszázad és a két röppentyűüteg tört előre, a két század könnyűlovast Liechtenstein egy mélyedésben, fedve állította fel. A két röppentyű állítólag lőni kezdte a Hatvan előtt lévő magyar előőrsöket, mire Gáspár utasította Görgey Kornél őrnagyot, hogy két századával támadja meg, s űzze el a négy századra becsült ellenséges különítményt. Gáspár támogatására rendelte Markovits Vince százados két századát is. Görgey Kornél megjegyezte, hogy az út hajlatában több lovas is lehet, mint négy század, s jó lenne tartalékként magával vinni még két századot, mire Gáspár készen volt a válasszal: „Egy osztály Miklós-huszár mindig megfelel két osztály németnek."

209 Zámbelly Lajos dandárparancsnok pedig arról győzködte Gáspárt, hogy előbb várjanak a támadással, amíg ő a 4. (Sándor) huszárezred századaival átkel a Zagyván, s oldalba fogja az ellenséges különítményt. Hasonló tanácsot adott Pongrácz István, a Gáspár-hadosztály vezérkari tisztje is. A négy század átkelt a Zagyva-hídon és szétbontakozott (más forrás szerint a Zagyva egyik gázlóján kelt át, de az is lehet, hogy két század a hídon, kettő pedig a gázlón kelt át), s megtámadta és visszavetette a dzsidásokat. Ezek meghátráltak, ám a két század könnyűlovas oldalba támadta az üldözés közben felbomlott kötelékben vágtató huszárokat, mire a két dzsidásszázad is visszafordult, s a huszárokra vetette magát. Görgey 206 Okmánytár (e kötetben) No. 16., 19., 27., 36.; Görgey István II. 79. o. 207 Zámbelly Lajos 95. o. 208 HL 1848-49. 20/100a., 20/115.; 20/304.a. Magyar fordításban közli A feldunai hadtest 134. o. 209 Görgey István II. 81-82. o. Hasonló nyilatkozatát az április 19-i nagysallói ütközetben feljegyezte Marzsó Lóránt 184. o. 57