Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Kossuth még Simunich támadásának hírét véve, december 16-án utasította Perczeit, hogy hadtestével csatlakozzon Görgeihez. Abban reménykedett, hogy e két sereg meg tudja védeni a Dunántúl északi részét az ellenségtől. Ehhez legjobbnak a győri állásban történő csatlakozás látszott. Perczel december 17-én már értesült a december 16-i eseményekről, köztük Sopron bevételéről, s aznap gyorsfutár által közölte Kossuthtal, hogy visszavonja csapatait a Muraközből. Másnap, december 18-án már megkapta Kossuth december 16-i levelét is. Nem várta meg Görgei utasítását, hanem elhatározta, hogy seregével Körmendre indul, 20-án ott, Lövőn és Csesztregen helyezi el dandárait, s onnét az események és Kossuth tudósításai szerint „akár Pápának át Görgei segítségére, ha visszanyomatik, akár Veszprémnek át Fejérvárra, akár - ha kedvezőbb a körülmény - Soprony visszavételére indulható."

124 A decemberi visszavonulás előtt Perczel három hadosztályba osztotta seregét. A harcedzett és viszonylag jól felszerelt csapatok a Patay István őrnagy vezette I. (két zászlóalj, két század huszár, 6 löveg) és a Gáspár András ezredes vezette II. hadosztályba (három zászlóalj, egy-egy század Sándor- és Miklós-huszár, 10 löveg), a frissen felállított, fegyvertelen és kiképzetlen zászlóaljak Szekulits István őrnagy III. hadosztályába (három zászlóalj, egy század Miklós-huszár, négy löveg) kerültek.

125 December 20-án, Perczel Lendváról Lövőre vonult. Főoszlopa 22-én lépte át Zala megye határát s indult tovább Körmend felé, ahová aznap meg is érkezett. Ezzel Zala megye gyakorlatilag fegyveres erő nélkül maradt. Perczel Körmendről december 25én Jánosházán át Devecserre, onnan 26-án Pápára vonult. December 27-én itt értesült Győr feladásáról, mire a Gyimót-Csót-Teszér-Tamási-Bánk útvonalon december 28-án érkezett meg Kisbérre. Másnap, 29-én a sárkányi szoroson át Mórra vonult. Perczel itt kapta Kossuth levelét, amelyben az „csak egy kis győzelmecskét" kért „édes Móricom"-tól.

126 Perczel ugyan már kiadta a parancsot a Lovasberényig történő visszavonulásra, de most megálljt parancsolt. Haditanácsot hívott össze, amelyben részt vett Patay István, Gáspár András, Meszéna Ferenc, Thaly Zsigmond, Perczel Miklós; s tanultabb tisztjeinek javaslata ellenére, öccse, Miklós „által is ösztönözve", az ütközet vállalása mellett döntött. Ez már csak azért is furcsa, mert Csány László kormánybiztos december 29-i leveléből kiderülhetett számára, hogy Görgei támogatására nem számíthat. Döntését állítólag az is befolyásolta, hogy fegyvertelen hadosztályának parancsnokától, Szekulits István alezredestől azt az értesítést kapta, hogy „ha az ellenség Mórnál fent nem tartatik, (...) az ellenséggel egy órában érkezend Fehérvárra."

127 Perczel azonban elmulasztotta felderíteni az ellenség erejét, s hasonlóképpen nem értesítette támadási tervéről Görgeit sem.

128 124 Hermann Róbert, 1995. 52-53. o. 125 MOL OHB 1848:6429., 6464., H 2. Kossuth Polizei Akten 520., Kossuth-ir. No. 468-469-470. 126 Hermann Róbert, 1995. 54-56. o.; KLÖM XV. 882. o. 127 Komáromi Értesítő, 1849. jan. 12. Thaly Zsigmond cikke. 128 A haditanácsról megemlékezik Perczel egy öregkori költeményében, közli Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848-1849. (In:) Farkas Gábor szerk.: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. Székesfehérvár, 1978. 149. o. Eszerint a haditanácsban ott volt Patay István, Gáspár András, Meszéna Ferenc, Thaly Zsigmond, Perczel Miklós, Halász József [?]. Nem említi viszont a haditanács résztvevői között Horváth Jánost. Ez némileg hihetővé tenné Horváth 39